Jézus így szólt hozzá: “Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29)
Amikor először tudatosult bennem, hogy az Úr ma is tesz csodákat, rájöttem, hogy a keresztény életemből kihagytam a természetfelettit.
Ez arra ösztönzött, hogy az elvesztegetett időt bepótoljam, mégpedig azonnal szerettem volna mindent megkapni. Hallottam a látomásokról, álmokról és angyali látogatásokról – mindet szerettem volna! Ezért azután elkezdtem imádkozni, hogy megtörténjenek ezek a dolgok. Az Úr azonban szólt hozzám az Ő beszédével – mint például a fenti igék –, hogy ne ezen az úton haladjak.
Jézus azt mondta, hogy az általa látott legnagyobb hit az volt, amelynek nem volt szüksége látásra, hogy bízzon. Ez a hit egyedül Isten Igéjében volt. (Máté 8:10.)
Azt mondta Tamásnak, hogy azért hitt, mert látott, ám nagyobb áldást nyernek azok, akik hisznek, de nem a látásukra alapoznak.
Ez azt jelenti, hogy annál nagyobb hitben járhatunk, minél inkább egyedül Isten Igéjétől nyerjük az irányítást.
Ez meggyőzött engem. Isten legjobbját szerettem volna. Tudtam, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és én szerettem volna a hit legmagasabb formájában tevékenykedni. Ezzel nem azt mondom, hogy elutasítom a látomásokat és az álmokat – mindkettőt megtapasztaltam már – de ezek többé már nem állnak a figyelmem középpontjában.
Isten Szava elegendő módon természetfeletti számomra. Ha az Úr egy angyalt, vagy más embereket választ ki arra, hogy szóljon hozzám, akkor figyelni fogok rájuk, de többé már nem igénylem ezeket. Isten Igéjének nincs szüksége további megerősítésre; abszolút tekintélyt élveznek az életemben.
Miért ne döntenél úgy, hogy hitben jársz ma, és Isten ígéreteiben attól függetlenül hiszel, hogy mit látsz, hallasz, vagy tapasztalsz?
Legyen olyan hited, mint a századosnak, olyan hited, amelyen Jézus is elcsodálkozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése