Isten asztaláról-Varga ászló

 "Te vagy az az ember!" (2Sámuel 12,7.)

Úgy kellett volna írnom: 2Sámuel 12,1-13. De ez a rövid mondat az ige fő mondanivalója. Dávid király paráznasága szégyenét takargatva hazugságba, képmutatásba, végül gyilkosságba keveredik. Bizalmas prófétája jelentéssel keresi fel. Egy embert hasonló, de sokkal kisebb bűnnel vádol. Dávid igazságos király, felháborodva jelenti ki: "Halál fia az az ember!" Erre csattan a próféta szava: "Te vagy az az ember!" Hányszor ítélkezünk mi is olyan bűnök felett, amiket titokban magunk is elkövetünk. Őszintén ítélkezünk, mert mások arcán sokkal undorítóbbnak látszik a bűn, mint a magunkén. Valóban szeretjük az igazságot, a becsületet. Nem képmutatás, amikor felháborodunk a bűn felett. A magunk bűnét is utáljuk. Éppen azért titkoljuk, mert rossznak, megvetni valónak tartjuk. De Isten nem huny szemet bűneink felett. Azért volna olyan fontos, hogy amikor mások felett magunk által is elkövetett bűnök miatt ítélkezünk, mindig csengjen a fülünkbe a prófétai szó: "Te vagy az az ember!" Nem elég, hogy Isten tartsa számon bűneinket. Mi magunk kell, hogy számon tartsuk mindaddig, míg a Dávid példája és gyönyörű bűnbánó zsoltára, az 51. zsoltár szerint őszinte bűnbánattal le nem tudjuk tenni Isten elé.

Kegyelmes Istenem, tudom, én vagyok az az ember, aki naponta áthágom azokat a törvényeidet, melyeket őszintén szeretek, és követek el olyan bűnöket, melyeket őszintén utálok. Bocsásd meg nekem, amikor ítélkezek mások bűnei felett, elfelejtve, hogy én vagyok az az ember, aki ugyanolyan ítéletre és megvetésre méltó. Juttasd eszembe a saját bűneimet, hogy elnézőbb lehessek mások iránt, hogy szeretni tudjam bűnös testvéreimet, hogy annál őszintébben tudjam kérni, és el is nyerhessem bocsánatodat a magam bűneire, a Miatyánk szavai szerint: "amint én is megbocsátok", nemcsak az ellenem vétőknek, de az általam megvetett többi vétkező embernek. Ámen.