|
A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 1,18-25
|
| 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19 Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. | | 20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: | | 23 "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. |
|
|
"Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el." |
| (Mt 1,19) |
 Sáfárai kell hogy legyünk mindannak, amit Isten reánk bízott. Vannak emberek, akiknek ezt mondja Isten: "Itt van 100.000 dollár." Ezek az emberek később kötelesek elszámolni Istennek, hogy tudniillik mit csináltak azzal a pénzzel. Vagy talán így szól Isten egy házaspárnak: "Itt van egy gyermek. Neveljétek fel." Ezeknek az embereknek is számot kell adniuk Istennek. Felelős sáfárai vagyunk mindannak, amit Isten reánk bízott.
Volt egyszer egy férfi, akire Isten rábízta tulajdon Fiát. József volt a neve ennek a férfinak. "Igaz ember" volt. Ez azt jelenti, hogy istenfélő, Isten törvényéhez ragaszkodó izráelita volt. Egyszerű és becsületes ember, vagyis olyan valaki, akire Isten nagy dolgokat szokott rábízni.
Amikor megtudta, hogy leendő felesége áldott állapotban van, minden bizonnyal mélyen lesújtotta a dolog. Megtehette volna, hogy elmegy a bíróhoz, és megfenyítteti Máriát, annak vélt hűtlenségéért (5Móz 22,23-24). Ő azonban szerette menyasszonyát, ezért elhatározta, hogy "titokban bocsátja el", ami nem azt jelenti, hogy József el akart somfordálni, hanem hogy el akarta őt bocsátani, anélkül, hogy hivatalos jelentést tesz, mint ahogy rendes körülmények között ezt elvárták volna tőle.
Isten ekkor szólt hozzá: "Dávid fiának" szólította, s ez egy olyan cím volt, amely szinte zavarba hozta az ácsot. Isten azt mondta a megrémült Józsefnek, hogy Mária egy olyan gyermekkel viselős, aki Istentől való. József hitt Istennek. Azon az egyenes és egyszerű módon válaszolt, amelyikről a hívőket fel lehet ismerni. "Úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki." Egyszerűen csak engedelmeskedett, s ez ebben az esetben azt jelentette, hogy feleségül vette Máriát.
Isten még két alkalommal szólt Józsefhez álomban. (Mt 2,19-20.22). József mindkét esetben azonnal megtette amit az Úr mondott neki. Úgy látszik, jellemző volt erre az emberre az, hogy megtette amit Isten mondott neki, mellőzve a "de", vagy a "ha" szavakat, vagy a sok beszédet.
Úgy tűnik, hogy József meghalt, mielőtt Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát. Miután teljesítette megbízatását, Isten hazahívta sáfárát.
Isten az ő legdrágább ajándékát tette bele József kérges tenyerébe. És József hűséges volt. |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése