Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Akkor embereket küldött Jerikó királya Ráhábhoz ezzel az üzenettel: hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád.      Józs. 2,3

Ráháb nehéz helyzetbe került. A király követelte, hogy adja ki a kémeket. Ráháb hazudott. Megadta az irányt, amelyen a kémek eltávoztak. Szabad nekünk ezt a hazugságot "szükség-hazugság" címen igazolnunk? Nem, semmiképpen! A Szentlélek, az igazság Lelke soha nem hagyhatja jóvá a hazugságot. Ráháb hite nem volt elég erős ahhoz, hogy igazat mondjon. Sok okunk van arra, hogy gyengeségét enyhébben ítéljük meg. Ilyen először is a pillanatnyi félelme, amikor a király emberei megjelennek nála. Mindjárt mondania kellett valamit. Nem jutott eszébe jobb ennél, inkább hazudott. Azért is enyhébben kell megítélnünk Ráhábot, mert istentelen, ítéletre érett nép tagja volt. Jaj nekünk, akik Isten szent törvényét ismerjük és keresztyén nevelésben részesültünk, ha Ráháb példájával akarjuk mentegetni magunkat! Az is enyhítő körülmény Ráhábra nézve, hogy a kémek megmentéséért hazudott. Ez másként áll Isten előtt, mintha valaki saját hasznáért vagy mások kárára hazudik. - Isten azonban a legveszélyesebb helyzeteken is keresztülsegítheti övéit, nem szükséges hazugsághoz folyamodniuk. Ezt mutatja Oberlin lelkész esete is. A forradalom idején egy száműzött kislányát rejtette el a parókiáján. Jöttek az üldözők, s megkérdezték tőle, hogy a kislány a házában van-e. Oberlin bensejében felfohászkodott Istenhez segítségért és egyszerűen ennyit mondott: "Uraim, tegyék, ami a kötelességük"! A nyomozók végigmentek a szobákon. Mikor a gyermek a nehéz lépteket hallotta, szobácskája ajtaja mögé állt. A nyomozók benyitották kissé az ajtót, futó pillantást vetettek be, s azzal tovább mentek. - Isten minden helyzetben meg tud bennünket menteni, anélkül, hogy hazudnunk kellene.