Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb...      Zsid 11,31

Mivel Ráháb elhitte, hogy Isten hatalmáról és ítéletéről van szó, így kérte a kémeket: "Most azért esküdjetek meg kérlek nékem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyám házával és igaz jelt adtok nekem, hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, testvéreimet és mindent, ami az övék és megmentitek a mi lelkünket a haláltól!" (Józs. 2,12-13). Három kérést tartalmaznak ezek a szavak. Először is saját életének megőrzését kéri. Ráháb megrémült attól a szörnyű sorstól, amely szülővárosa pusztulásának napján őt fenyegette. - A Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy az utolsó ítélet felé haladunk, amikor Isten megítéli a tőle elszakadt világot. Mennyivel inkább kell tehát nekünk könyörögnünk kegyelemért, ha e napra tekintünk! Ráháb azonban nemcsak a saját élete megmentését kéri. Könyörög apja, anyja és testvérei életéért is. Ha már Ráháb is kívánta egész családja megmentését és könyörgött érte, mennyivel inkább kell ezt nekünk is kérnünk: "Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram, Tehozzád, hol fénylik orcád vágyódom én". Végül azt kéri Ráháb a kémektől, hogy esküdjenek meg, hogy az egész családot életben hagyják. Az ember érzi szavaiból, hogy milyen komolyan vette a dolgot. - Ha Ráháb a földi élet megmentését ilyen buzgósággal kérte, mennyivel inkább kérnünk kell nekünk a biztos ígéretet az újszövetség kegyelmi idejében arra nézve, hogy nem pusztulunk el ama napon. - S ha azok a kémek meghallgatták Ráháb kérését, mennyivel inkább meghallgatja az irgalom Istene a félő és töredelmes szív könyörgését, és bizonyossá teszi az örök üdvösség felől.