Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ábrahám az egyszülöttét vitte áldozatul... úgy gondolkozott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani.      Zsid. 11,17-19

Még egy ellentét Ábrahám életéből. Ő képes volt elengedni amihez a világ ragaszkodik, és ragaszkodott ahhoz, amit a világ elenged. Ő engedett a békesség kedvéért, amikor Lót a jobb legelőt választotta. Engedett ott, ahol a világ ezt már lehetetlennek tartotta: egyetlen fiát vitte áldozatul. Micsoda nehéz lehetett neki lépésről lépésre az út Mórija hegyére, hogy Izsákot saját kezével áldozza fel! Nyájainak, sőt saját egészségének odaáldozása is semmiség lett volna ehhez képest. A hit mégis adott neki ehhez erőt. - Ugyanez a hit azonban, amely képessé tette őt a lemondásra, erőssé tette őt a ragaszkodásra is. Egyetlen ellentmondó szó nélkül áldozott fel külső előnyöket; de példakép lehet előttünk abban is, amilyen szívóssággal ragaszkodott Isten ígéreteihez, azokat semmiképpen fel nem adva. Isten megígérte neki: "Izsákban neveztetik néked mag". Izsák lesz az ígéretek hordozója. Ehhez az ígérethez ragaszkodott Ábrahám körömszakadtáig. Ez Isten ígérete volt, amelyet Ő soha nem szeg meg. Az egyszülöttet, az áldás hordozóját Isten kérhette, de azt feltétlen bizonyossággal tudta Ábrahám, hogy amit Isten megígért, azt Ő meg is tudja tenni. Isten ígéreteinek be kell teljesedniük. Ha ő, Ábrahám, most fiát feláldozza, akkor Istennek azt újra meg kell elevenítenie, különben ígéretét nem tudná beteljesíteni. "Úgy gondolkozott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani." Ez az igazi hit ismertetőjele. - Fordítottját cselekszi, mint a világ. A világ a külső előnyökhöz ragaszkodik, de Isten ígéreteit szó nélkül elengedi. - Mi melyikhez ragaszkodunk?