„Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát. Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan. Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük. A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.”

Magyarázat

A gnosztikus tévtanítók Jézusa egy olyan rabbi volt, aki csak a beavatottak szűk köre számára érthető titkos tudást hozott a földre. Az evangéliumok ezzel szemben egy olyan személyről beszélnek, aki nyíltan beszélt az igazságról. Üzenetét a legegyszerűbb emberek is megérthették, ha nyitott szívvel hallgatták. Jézus terve az volt, akkor is és most is, hogy tanítása minden emberhez eljusson. Ezért küldte ki kettesével a tanítványait, ezért küld minket is az emberekhez.
Az embereknek szükségük van Istenre, még akkor is, ha ők nem tudnak erről. Hallaniuk kell arról, mit tett értük Jézus, hogyan menekülhetnek meg a bűnből, a kárhozattól.
Sok ember képtelen arra, hogy önmagától keresse az igazságot, nekünk kell őket megkeresnünk. Ez elveszett drachma példázatában az elgurult pénzérme semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy megtalálják. Ha az asszony nem gyújt lámpást, nem söpri ki a házat, és nem keresi teljes figyelmével az elveszett értékét, akkor az örökre a porban, a koszban marad.
Legyünk készen mi is Jézus küldő szavának engedelmeskedni, és hirdetni az embereknek, hogy „térjenek meg”. Egy tanítvány sem mondta, hogy nincs hozzá kedve, nem keresett kifogásokat, tette, amivel a Mestere megbízta.
(Merényi Zoltán)