Mint minden, ami felülrõl jön, az Isten által munkált szomorúság is áldott dolog. Van meddõ szomorúság is. A világ szerint való megszomorodás halált szerez, ahogy Igénk mondja. Az ilyenfajta szomorúságnál az ember nem szabadul meg nyomorúságától. Csak tépelõdik s közben egyre mélyebbre fúrja magát a szomorúságba. Állandóan csak önmaga körül forog. „Bárcsak ezt vagy azt tettem volna..." - mondogatja folyton. Az ilyesfajta szomorúság tébolyba vagy kétségbeesésbe vezet. Valami bekerült a lélekbe, ami ott bomlasztólag hat; valamiféle kedvetlenség vagy keserûség, ami egész bensõnket emészti s az embert használhatatlanná teszi.
Mennyivel más az a fajta szomorúság, melyet Isten Lelke kelt fel a lélekben. Elõször is az ember nem a bûn káros és kellemetlen következményei miatt szomorkodik, hanem a bûn miatt, amely azokat elõidézte. Nem is emberek elõtt szégyeljük magunkat, hanem Isten elõtt. Nem annyira az ideig való javak elvesztését sajnáljuk, mint a belsõ javaknak - békesség, tisztaság - eljátszását. És ha az embernek meg is van mindene, amit csak szíve kíván, mégis mélységesen kielégületlennek érzi magát akkor, mikor ez a felülrõl való megszomorodás lelkében elkezdõdik. Igen, az ilyen ember szívesen vesz magára még bajokat és szenvedéseket is, csakhogy a lelkiismeretét nyomó tehertõl és a szívére nehezedõ búskomorságtól megszabadujon. - Elõttem van például valaki, aki a háború folyamán házasságtörés bûnébe került. Hazatért és egy idõ múlva felébredt lelkiismerete. Kínozta, gyötörte õt. Nem talált nyugalmat, amíg feleségének be nem vallotta hûtlenségét. Az szörnyû szemrehányásokat tett neki. A férfi nyugodtan tûrt mindent. Most, hogy szíve megkönnyebült, végre meg tudja ragadni a bûnbocsánat nagy kegyelmi ajándékát. Meg is mondja, hogy most már azzal sem törõdne, ha a városban mindenki megtudná a dolgot és gúnyolódnának rajta. Egy asszony többéves szolgálat után kénytelen bevallani fõnökének kisebb hûtlen kezeléseit. Közben világi fogalmak szerint mindig igen hûséges tisztviselõ volt. Miután megtért, hajlandó volt mégis jóhírét is odadobni, csakhogy könnyítsen lelkiismeretén. Valóban csodálatos erõ van az Isten szerint való megszomorodásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése