Varga László: Isten asztaláról

Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"       Máté 3,3

Nem volt kietlenebb pusztaság Palesztina területén annak idején, mint amilyen a mai európai társadalomban uralkodik. Ahol sikerült Krisztust, a naivnak, elavultnak mondott hitet kiirtani a lelkekből, ott eltűnt vele a szeretet, a bizalom, a segíteni akarás, a közösség. Maradt a puszta elidegenedés, önzés, gyűlölet. De az Úr be akar vonulni, úrrá akar lenni a mi pusztaságaink felett is. Lépésről lépésre, embertől emberig akar bevonulni. Ahol lába hitetlenség, szeretetlenség mocsarába mélyed, ott megáll. Nem lép tovább. Ott megmarad a kietlen mocsár. Rajtam át is út vezet, gyermekem, barátom, embertársam felé. Csak egy talpalatnyi pihenő az, amit én adhatok a lába alá. Megpihenhet rajtam, továbbléphet rólam, vagy belesüpped lába bűneim, nemtörődömségem sarába, felszúrják talpát haragom, bosszúvágyam, gyűlölködésem tüskéi? Az Ő szava kér: Adj egy lépésnyi teret diadalutamnak, hogy továbbléphessek rólad, hogy békét, boldogságot, viruló tavaszt hozzak saját magad, szeretteid, a melletted élő többi ember életébe!

Uram, tégy engem szolgáddá, diadalutad engedelmes eszközévé! Térj be, kérlek, az én életembe is, ne kerülj ki engem! Voltak, vannak áldott lelkek, akik lépéseidet felém irányították. Akiken keresztül Te léptél felém, és tudom, milyen boldogság, amikor megjelensz, amikor szavad, szereteted, gondoskodásod áldást, békességet hoz az életembe. Segíts, hogy én is utaddá lehessek, segíts, hogy továbbvezessem áldásodat a többiek felé! Adj mellém másokat is, akikkel együtt élő kövekként rakhassuk ki utadat! Úgy vágynak a boldogságra szeretteim, szomszédaim, munkatársaim, s én olyan keveset tudok adni nekik. Kérlek, jöjj feléjük, rajtam, gyenge hitemen, bizonytalan szavaimon, mégis segíteni vágyó lelkemen keresztül lépj be az ő életükbe is! Ámen.