Varga László: Isten asztaláról

"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen."      János 14,27

Hogy a világ milyen békességet ad, azt naponta szomorúan tapasztaljuk. Sikerült úgy tönkretenni a világ békéjét, hogy ma már a leghatalmasabb országok legnagyobb biztonságban élő polgárai is rettegnek. Fegyverrel, fenyegetéssel, bosszúállással igyekeznek a világ vezetői békességet teremteni, és nem akarnak rájönni, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Jézus a halála előtti estén, mintegy végrendelkezve ígéri nekünk az igazi békességet. Azt a békességet, amelyet a világ minden kegyetlensége nem tud megingatni. Amely a börtönben is nevetésre tanítja a rabokat, az éhezésben adakozásra, a betegségben mások vigasztalására ad erőt. A békességhez biztonság kell. Azt a mi világunk megközelítőleg sem tudja megadni. De ha tudjuk, hogy Isten szeret, hogy az Ő akarata ellen egy hajszál sem eshetik le a fejünkről, s ha éppen az életünket veszi el valaki, akkor sem ér veszteség, mert a megölt és feltámadott Krisztus örök életre vár minket, semmi sem rendítheti meg belső békességünket.

Uram, Istenem, add meg nekem ezt a békességet! Sokszor félek, okkal vagy ok nélkül. Sokszor bosszankodom, bőven van rá okom. Sokszor ökölbe szorul a kezem, amikor aljasságot, kegyetlenséget látok. De azután újra tudomásul veszem, hogy igen, ez van a világban, nekem kötelességem, hogy mindezek ellen megtegyem a magamét, de csak magamért felelhetek. És ha jó lelkiismerettel zárom a napomat, ismét elönt az a nyugalom, hogy történhet velem és körülöttem bármi, én a Te kezedben vagyok, és boldogan adhatok hálát neked, aki megőriztél, megsegítettél, bátorítottál. Kérlek, tartsd meg bennem, otthonomban, családomban és közösségemben ezt a békességet, és adj a világ vezetőinek több hitet, hogy ott is érvényre jusson végre a Te békességed! Ámen.