Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Miután pedig visszatért Ábrahám Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiment őelébe Sodoma királya... Melkhisédek pedig, Sálem királya kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta Ábrahámot... És tizedet adott néki Ábrahám mindenből.      1Móz 14,17-20

Két személy jött Ábrahám elé a Khédorlaomeren aratott győzelme után: egy világi fejedelem és egy pap, a Magasságos Isten papja. A világi fejedelem jött, hogy földi kincset adjon, amelyen nem nyugodhatott áldás, mivel Sodomából és Gomorából származott. Isten papja, aki szintén fejedelem és király, kenyeret és bort hozott, az asztalközösség jelképét. Ez nagy jelentőségű volt Ábrahámnak, mert ő csak egy idegen bevándorolt volt, Melkisédek pedig az ország királya. Isten tudta, hogy Ábrahámnak most különös védelemre és áldásra van szüksége. Ragyogó győzelem volt mögötte. Mindössze 318 szolgával, pásztorral, akiknek semmi katonai képzettségük nem volt, legyőzte a hatalmas, sok győzelmet aratott király seregét. Este lett. A csatát megnyerték. Az ellenség elmenekült, visszahagyva az elrabolt foglyokat és a zsákmányt. Ábrahám közel állhatott ahhoz, hogy a ragyogó siker láttán megfeledkezzen arról, hogy egyedül Isten ajándéka volt ez, Ő adta a győzelmet neki. Erre kell Melkisédeknek Ábrahámot emlékeztetnie. Így szól hozzá: "Áldott legyen Ábrahám, a Magasságos Istentől! ... Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségedet!" A Melkisédekkel való találkozással Isten Ábrahámot mindenekelőtt a kevély gondolatoktól védte meg, és felvértezte a bűnös városnak, Sodornának ajánlatával szemben. Ábrahám ezt mondhatta Sodoma királyának: "Én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied". Adjon nekünk Isten a kritikus órákban ilyen áldott találkozást!