Ott virágozzunk, ahová elültettek minket, mert ez a magvetés, amivel megteremtjük a lehetőségét annak, hogy Isten valami újat cselekedjen az életünkben.
A Szentírásban azt olvassuk, hogy
"...az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit" (Zsoltárok 37,23)
Ez azt jelenti, hogy amíg hitben járunk, addig mindig ott vagyunk, ahol éppen lennünk kell.
"Ez lehetetlen - mondhatja erre most a kedves olvasó. – Én nem vagyok a megfelelő helyen. Borzasztóan érzem magam, rosszul bánnak velünk."
Nehéznek tűnhet, de meg kell értenünk, hogy Isten csak okkal engedi meg, hogy kihívásokkal kerüljünk szembe, vagyis minden megpróbáltatásunknak isteni célja van.
Arra jöttem rá, hogy a dolgok nem velünk, hanem értünk történnek.
Ha megfelelő a hozzáállásunk Isten mindent a javunkra fordít. Nem a véletlen műve, ha valakivel nehéz kijönnünk. Értünk van ez így, Isten használja az illetőt arra, hogy a jellemünk érjen és fejlődjön, hiszen ezáltal megtanulhatunk jók lenni olyanokhoz is, akik nem éppen kedvesek hozzánk. Az Úr összeférhetetlen embereket használ arra, hogy mint valami smirglipapír ledörzsölje rólunk a durva részeket. Amikor legközelebb találkozhatunk a minket bosszantani akaró emberrel, idegeskedés helyett inkább villantsunk rá egy szép mosolyt, és köszönjünk meg neki mindent, amit eddig tett értünk. A "barátunk" valószínűleg szóhoz sem jut majd a megdöbbenéstől.
Ha Isten azon nyomban eltávolítaná az aktuális próbákat az életünkből, talán nem lennénk képesek felkészülni a tervében szereplő, még előttünk álló dolgokra.
Nehéz időkben a zúgolódás és panaszkodás helyett valahogy így beszéljünk:
"Istenem, lehet, hogy nem kedvemre való ez a helyzet, de tudom, hogy a te akaratodban vagyok, és azt is tudom, nem engedted volna meg, hogy ide kerüljek, ha nem valami jót akarnál kihozni ebből. Nem túl jó érzés, de tudom, hogy ez a helyzet segít fejlődni és azzá válni, akinek Te teremtettél." Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése