Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A felülről való megszomorodás

"Az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre. "

(2 Kor 7, 10)

Mint minden, ami felülről jön, az Isten által munkált szomorúság is áldott dolog. Van meddő szomorúság is. A világ szerint való megszomorodás halált szerez, ahogy Igénk mondja. Az ilyenfajta szomorúságnál az ember nem szabadul meg nyomorúságától. Csak tépelődik s közben egyre mélyebbre fúrja magát a szomorúságba. Állandóan csak önmaga körül forog. "Bárcsak ezt vagy azt tettem volna..." - mondogatja folyton. Az ilyesfajta szomorúság tébolyba vagy kétségbeesésbe vezet. Valami bekerült a lélekbe, ami ott bomlasztólag hat; valamiféle kedvetlenség vagy keserűség, ami egész bensőnket emészti s az embert használhatatlanná teszi. Mennyivel más az a fajta szomorúság, melyet Isten Lelke kelt fel a lélekben. Először is az ember nem a bűn káros és kellemetlen következményei miatt szomorkodik, hanem a bűn miatt, amely azokat előidézte. Nem is emberek előtt szégyeljük magunkat, hanem Isten előtt. Nem annyira az ideig való javak elvesztését sajnáljuk, mint a belső javaknak - békesség, tisztaság - eljátszását. És ha az embernek meg is van mindene, amit csak szíve kíván, mégis mélységesen kielégületlennek érzi magát akkor, mikor ez a felülről való megszomorodás lelkében elkezdődik. Igen, az ilyen ember szívesen vesz magára még bajokat és szenvedéseket is, csakhogy a lelkiismeretét nyomó tehertől és a szívére nehezedő búskomorságtól megszabadujon. - Előttem van például valaki, aki a háború folyamán házasságtörés bűnébe került. Hazatért és egy idő múlva felébredt lelkiismerete. Kínozta, gyötörte őt. Nem talált nyugalmat, amíg feleségének be nem vallotta hűtlenségét. Az szörnyű szemrehányásokat tett neki. A férfi nyugodtan tűrt mindent. Most, hogy szíve megkönnyebült, végre meg tudja ragadni a bűnbocsánat nagy kegyelmi ajándékát. Meg is mondja, hogy most már azzal sem törődne, ha a városban mindenki megtudná a dolgot és gúnyolódnának rajta. Egy asszony többéves szolgálat után kénytelen bevallani főnökének kisebb hűtlen kezeléseit. Közben világi fogalmak szerint mindig igen hűséges tisztviselő volt. Miután megtért, hajlandó volt mégis jóhírét is odadobni, csakhogy könnyítsen lelkiismeretén. Valóban csodálatos erő van az Isten szerint való megszomorodásban.