Az a hívő, aki nem lesz egyre ismertebb és szeretettebb, már jó ideje nem fejlődik a hitben.
„A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek. Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt, és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt. Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.”

Magyarázat

Amikor „eljött az időnek teljessége” (Gal 4,4), megérkezett e földre az ígért Messiás. Akik őt várták, nem „akarták” őt felismerni, elismerni. Akik viszont talán nem is várták, azok között egyre ismertebb lett a neve és a hírneve.
Ahol ő testben élt és járt-kelt, emberek százainak-ezreinek voltak problémái, betegségei, naponkénti kenyérgondjai, félelmei, megkötözöttségei. Hallották, hogy itt a segítő, a szabadító! Látni vágytak őt és hallani, közel jutni hozzá, legalább egyetlen érintésre, mert – állítólag – annyi is elég, hogy a gyógyíthatatlan nyomorék kiszabaduljon kínjai és reménytelensége láncai közül.
„Istenek” megszámlálhatatlan sokaságáról tud a népek történelme. Az egyiktől „kenyeret és cirkuszt” várnak, a másiktól békét és nyugalmat, a harmadiktól anyagiakat, földet, kincseket, dicsőséget remélnek a benne hívők.
Kétezer évvel ezelőtt egy új Isten neve lesz egyre ismertebb. Először a szülőhazájában, aztán el egészen a föld végső határáig. Ma már mind az öt kontinensen hirdetik Jézus Krisztus nevét és megváltó szeretetét – hívei, tanítványai. Emberek milliói és milliárdjai hittek, hisznek benne. Neve egyre ismertebb lesz.
Te hová tartozol? A bizonytalan keresők, vagy a nem elég szilárd hitű kétkedők közé? Vagy ott vagy azok között, akik már találkoztak vele, befogadták, szeretik és szolgálják?! Testestől-lelkestől az övé vagy már?
S vajon tovább szoktad-e adni a „jó hírt” – másoknak is?
(Gerzsenyi Sándor)