KENNETH COPELAND- Isten elfogadott téged!

És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! …Mert ez az én fiam… elveszett, és megtaláltatott. – Lukács 15: 21-22, 24

Elfogadtatni magad másokkal. Folyvást úgy érzed, erre kell törekedned, igaz? A munkahelyeden, a barátaid között, és még otthon is azon dolgozol, hogy elnyerd azt az elismerést, amire szükséged van.

Arra törekszel, hogy meggyőzd az embereket arról, hogy megérdemled a fizetést, a barátságot és a szeretetet.

Van ebből kiút?

Jobb, ha elhiszed: van! Kegyelemnek nevezik. Meg nem érdemelt kegyeltség és elfogadás. 

Csak egyetlen helyen találod meg – Isten szívében. Isten kegyelmét a tékozló fiú története ábrázolja legjobban. Manapság kevés emberre van olyan hatással a történet, mint azokra a zsidókra, akiknek Jézus elmesélte. Tudod, az ő mércéjük szerint a tékozló fiú a létező egyik legaljasabb tettet követte el. Nem csupán kihasználta az atyját, és eltékozolta az örökségét, de elhagyta Izraelt, és egy idegennel kötött szövetséget – aki ráadásul disznókat tenyésztett! Ennél lejjebb már nem is süllyedhetett volna. A szemükben a fiú lázadása olyan komoly volt, hogy az atyja nem tehetett mást, mint hogy kitagadja. De ő nem ezt tette! Tárt karokkal fogadta bűnbánó fiát. Kegyelemmel – ki nem érdemelt kegyeltséggel, jóindulattal – fordult feléje, és ennek forrása nem a fiú viselkedése, hanem az atya szeretete volt. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy megpróbálsz helyrehozni valamit Isten előtt, és azon dolgozol, hogy elnyerd a jóindulatát, akkor engedd, hogy a tékozló fiú története szabaddá tegyen. Emlékeztessen ez a történet arra, hogy a mennyei Atyád tárt karokkal fogad téged. A megigazultság palástját adta rád, pecsétgyűrűjét húzta a kezedre, és a fiúság saruját húzta a lábadra!

Méltatlannak érzed magad minderre? Isten nem a te méltó voltodra alapozta a kapcsolatát veled, hanem az irántad való szeretetére. Nem kell azon erőlködnöd, hogy elfogadjon téged. Ő már elfogadott.

Igei olvasmány: Lukács 15: 11-32