Ábrahám kiment, nem tudva, hová megy.
Zsid. 11,8
|
Másik ellentét Ábrahám életében ez: nagyon keveset tudott, és mégis nagyon sokat. Keveset tudott: "Kiment és nem tudta, hová megy". Ha megkérdezte volna valaki tőle: Tisztában vagy úti programoddal? Bizonyos vagy benne, hogy az új helyen meg lesz a megélhetésed? - Ezekre a kérdésekre adós maradt volna a válasszal. Kortársai ezt gondolhatták: értelmes ember hogyan léphet olyan útra, amelyen nincs garantálva biztos jövője. De Ábrahámnak elég volt, hogy azt tudta: Isten vezetése alatt vándorol és ő magát erre a vezetésre feltétlen rábízhatja. Amilyen keveset tudott Ábrahám egyfelől, másfelől mégis többet tudott, mint e világ tudósai. Tudott arról a városról, amelynek "építője és alkotója az Isten" (10. v.). Tudott a hazáról, amely fenn, a mennyben van (14-16. v.). Tudta, hogy Isten ígéreteiben soha nem csalódik, és hogy Isten hatalmának nincs határa (19. v.). A hit ma is így van: egyfelől egészen keveset tud, másfelől pedig csodálatosan sokat. A hívők hagyják, hogy a világ ostobáknak tartsa őket, olyanoknak, akik semmit sem tudnak. Azt is elszenvedik, hogy lenézzék és elmaradottnak tartsák őket. - De várjunk csak egy kicsit! Eljön az idő, amikor nyilvánvalóvá lesz, hogy ki tudott többet és kinek volt magasabb képzettsége. Aki hitben Isten ígéreteire építi életét, az minden kevélység nélkül elmondhatja: "Miden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a Te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a Te parancsolataidra" (Zsolt. 119,99-100). - Tartozzunk örömmel azokhoz, akik Ábrahámmal keveset, mégis igen sokat tudnak! |
2017. január 27., péntek
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése