Varga László: Isten asztaláról

"Az Úr közel!"       Filippi 4,5

Csodálatos, félelmetes három szó. Gondold csak el: az Úr olyan közel van hozzád, hogy a szeme minden pillanatban rajtad van. Amikor irigykedve nézed szomszédod új kocsiját, amikor kajánul pletykálsz a barátnődről, amikor... szóval, amikor a legkevésbé szeretnéd, hogy valakinek a szeme rajtad legyen. Jó lenne, ha csak akkor lenne melletted, amikor bajban vagy. Amikor téged gyaláznak, megaláznak, a betegágyban, a nyomorúságban. Jó lenne ezt a kettőt egységbe hozni. Úgy élni, hogy mindig tudjam, mindig tartsam számon, hogy itt van mellettem Uram, Krisztusom, és azt akarja, hogy boldog legyek, de azt is, hogy minden erőmmel szolgáljam a mások boldogságát. Az Úr közel. S a legnagyobb ajándéka ennek az igének még hátravan: közel van az Úr, a jövendő Ura, hogy elhozza végső uralmát erre a meggyalázott, szomorú földre. Azért érdemes élni, dolgozni, jövőt építeni: "Közel van ő, hogy megáldana, Jézus szavára jöjj!"1

Köszönöm, Uram, hogy közel vagy hozzám. Én sokszor menekülök előled. Sokszor teszek, beszélek, gondolkozom úgy, mintha nagyon is messze lennél, s csak akkor kiáltok segítségért, amikor ég a föld a talpam alatt. Sokszor fordítok hátat neked. De Te nem fordítod el arcodat tőlem. Szomorúan látod bűneimet, és örömmel segítesz, amikor teljes szívből kiáltok hozzád. Add, Uram, hogy érezzelek mindig magam mellett! Akkor is, amikor nagyon várlak, akkor is, amikor nagyon messze szaladtam Tőled. Tudom és köszönöm, hogy ma is mellettem voltál, maradj velem, kérlek, figyelj rám, ne engedj elsüllyedni se bűnben, se bajban! Emeld fel ma is szememet, hogy lássalak, szívemet, hogy szeresselek, akaratomat, hogy szolgálni képes legyek! Ámen.