| 19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. | | 20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. 21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. | | 22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. |
|
 Amikor az ősegyház misszionáriusai eredményesen térítettek a városokban, ahol hirdették az evangéliumot, szokásuk volt, hogy visszamentek bátorítani az újdonsült keresztyéneket. Becsületesen megmondták nekik, hogy "sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába". Ezt az üzenetet úgy közölték, mint ami általános szabály. Nem így szóltak: "Néhányatoknak valószínűleg szenvedni kell, mások pedig boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak!" Nagyon világosan megmondták, hogy nincs fájdalommentes út a dicsőségbe.
Misszionáriusaink elmondják nekünk, hogyan szenvednek megpróbáltatásokat zsidók, mexikóiak és kínaiak, amikor Jézus tanítványai lesznek. De nem szabad csak rájuk gondolnunk. A szabály ránk is vonatkozik. A szenvedés nem véletlenszerű vagy történelmi. Hozzátartozik az üdvösség útjához. Ezt nem lehet kikerülni és nem szabad előle kitérni. Miért elkerülhetetlen számunkra a szenvedés? 1. Feltétlenül a Sátán céltáblái leszünk. Minden ördögi eszközzel megpróbál majd bennünket eltántorítani Krisztustól. 2. Jézus nevének a pártjára állunk. Ezért megvetnek, kigúnyolnak és üldöznek majd embertársaink - gyakran azok, akik a legközelebb vannak hozzánk. 3. Meg kell tagadnunk magunkat. A mi régi, bűnös énünk lassan el fog halni. Ez fájni is fog. 4. Meg kell tanulnunk szeretni úgy, ahogy Jézus szeretett. Ez nagyon sebezhetővé tesz bennünket. A szeretet fájdalommal jár. Ha egyszer felfedeztük, hogy a "királyságba" szóló elhívásunk szenvedésbe sodor bennünket, két hibát el kell kerülnünk. Nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy valamiféle okoskodó magyarázattal elvegyük ennek a tanításnak az élet, másfelől pedig nem szabad megpróbálnunk hirtelenül mártírrá válnunk oly módon, hogy ellenállást szítunk. Ortodox keresztyének az első hiba elkövetésére hajlamosak, szektás keresztyének pedig a másodikra. Mindaz amit tennünk kell tulajdonképpen csak annyi, hogy megvizsgáljuk magunkat, és kritikus szemmel nézzük életvitelünket, s tegyük fel magunknak a kérdést: azonosultunk-e Jézussal? És a szenvedésről szóló evangélium majd nyilvánvalóvá válik. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése