— EFÉZUS 1,16.
Az Efézus 1,17–23 és a 3,14–21 Szellem adta imák, amelyek az egyetemes Gyülekezetre vonatkoznak. Akkor következett be a fordulópont az életemben, amikor ezeket ezerszer vagy még többször is elimádkoztam magamért. Letérdeltem, kinyitottam a Bibliámat, és azt mondtam:
—Atyám, ezeket az imákat magamért mondom most.
Mivel ezek Szellem adta imák, biztos, hogy a Te akaratod ez az én számomra, éppúgy, ahogy az efézusi gyülekezet számára. — Majd úgy folytattam az imámat, hogy felolvastam ezeket az igerészeket, azzal a különbséggel, hogy magamra vonatkoztattam, ily módon:
„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, adjon nekem bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében; és világosítsa meg az értelmetek szemeit, hogy tudhassam, mi az Ő elhívásának reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentek között [a szentekben]. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben…”
Körülbelül hat hónap múlva, elkezdett megtörténni az első dolog, amiért imádkoztam: Kezdtem kijelentéseket venni Isten Igéjéből!
Megvallás: (Imádkozd el az Efézusi levél első fejezetében lévő imát saját magadért.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése