Varga László: Isten asztaláról

"Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."      Apostolok cselekedetei 10,15

Olvassuk el az egész történetet! Tudnunk kell, hogy zsidó nem mehetett be egy pogány házába, mert az az ő számára tisztátalan volt. Lehetett ez a Kornéliusz akármilyen nagy ember, Péter azelőtt soha nem szánta volna rá magát, hogy hozzá menjen, vele egyék, neki szólja Isten igéjét. Bizony, nagyon sok keresztyén magyar ember nem ülne ebédhez egy cigánykunyhóban! Te se tennéd meg akárkivel. És milyen megszégyenítő, amikor adott esetben kiderül, hogy az a megvetett másik sokkal különbül áll ki az igazság mellett, különbül segít valakin, aki mellett te csak elmentél, vagy éppen neked tesz olyan szolgálatot, amit te nem tennél meg neki, mert nem találod arra méltónak. Ne féljünk attól, hogy beszennyez a másik! Lehet, hogy Isten előtt tisztább, mint magunk. Próbáljunk úgy tekinteni minden emberre, hogy Krisztus érte is meghalt. És akkor meglátjuk, hogy a legutolsóban is van érték, megbecsülendő ajándéka Istennek. És szebbnek fogjuk látni a világot, és boldogabbak leszünk. Mert nincs nagyobb boldogság, mint tiszta lelkek között élni. Keressük a tisztaságot, és meg fogjuk találni!

Kegyelmes Istenem, alázattal hajtok fejet előtted, úgy ismerem be, mennyi gőg van bennem, amire soha nem is gondoltam. Természetesnek tartom, hogy bár vannak nálam különb emberek, de sokan vannak, akik nem méltók arra, hogy kezet fogjak, hogy asztalhoz üljek, hogy barátkozzam velük. Mert én mégiscsak valaki vagyok, azok pedig senkik hozzám képest, vagy olyan bűnösök, hogy rossz fényt vetne rám, ha velük látnának. Adj, Uram, bátorságot ahhoz, hogy minden emberrel egyenrangúan tudjak szóba állni, és hogy ezt megtehessem, adj olyan hitet, és az emberek előtt is olyan becsületet, hogy soha ne kelljen félnem attól, hogyan ítéli meg a világ, ha én barátomként beszélek még legmegvetettebb embertársammal is. Ámen.