Próbáltad már valaha Isten figyelmét megragadni?
Ez ugyanis lehetséges. Van egyfajta bátorság, egyfajta hit az adakozásban, ami minden alkalommal magára vonja Isten figyelmét. Láthatjuk a Márk 12-ben. Olvasd el a fejezetet, és képzeld el a szituációt, amiről szó van benne. Jézus a perselynél ült, és figyelte az embereket, amint beletették az adományaikat. Volt ott, ugye, egy-két álszent gazdag elöljáró, akiknek látványos viselkedése, suhogó köntöse megragadta Jézus figyelmét. Eközben jelent meg ez a szegény özvegyasszony, és ő is bedobta az adományát. Magam előtt látom, és hallom, amint azt mondja magában: „Az örökkévaló Istenre, elegem van ebből a szegénységből. Elegem van a nincstelenségből. Lehet, hogy most egy szegény özvegyasszony vagyok, de ennek is egykettőre vége. Tönkrement özvegyasszony lenne belőlem, hacsak Isten nem tesz valamit – mert mindenemet Neki adtam!” És valóban! Odaadta az utolsó fillérjét is. Tudod, mi történt? Felfigyelt rá Jézus. —„Figyeljen ide mindenki. Mondok valamit erről az asszonyról.” — És elkezdett prédikálni. Jézust figyelmét nem csak az ragadta meg, hogy az asszony adott, hanem az, ahogyan adott: hitből, nem pedig félelemből. Nem állt meg összeszámolni, mije nincsen, és nem mondta azt: „na, ha ezt megteszem, holnap nem lesz mit ennem”. Csak bátran elvetette, amije volt, és várta, hogy Isten cserébe gondoskodik róla. A mi hozzáállásunknak ugyanilyennek kell lennie. Az adományainkat bizalommal kell az Úr elé vinnünk, bátran kell odaadnunk az Ő szolgálatára, várva cserébe az Ő áldásait.
Ha van most valamilyen szükséged, akkor ragadd meg Isten figyelmét azzal, hogy olyan bátorsággal adsz, mint az özvegyasszony. Tárd ki a házad ajtaját, és add mindenedet Jézusnak. Tudasd Istennel, hogy Ő a te forrásod. Nem telik bele sok idő, és Isten bősége fog rád áradni!
Igei olvasmány: Márk 12: 28-44
Ez ugyanis lehetséges. Van egyfajta bátorság, egyfajta hit az adakozásban, ami minden alkalommal magára vonja Isten figyelmét. Láthatjuk a Márk 12-ben. Olvasd el a fejezetet, és képzeld el a szituációt, amiről szó van benne. Jézus a perselynél ült, és figyelte az embereket, amint beletették az adományaikat. Volt ott, ugye, egy-két álszent gazdag elöljáró, akiknek látványos viselkedése, suhogó köntöse megragadta Jézus figyelmét. Eközben jelent meg ez a szegény özvegyasszony, és ő is bedobta az adományát. Magam előtt látom, és hallom, amint azt mondja magában: „Az örökkévaló Istenre, elegem van ebből a szegénységből. Elegem van a nincstelenségből. Lehet, hogy most egy szegény özvegyasszony vagyok, de ennek is egykettőre vége. Tönkrement özvegyasszony lenne belőlem, hacsak Isten nem tesz valamit – mert mindenemet Neki adtam!” És valóban! Odaadta az utolsó fillérjét is. Tudod, mi történt? Felfigyelt rá Jézus. —„Figyeljen ide mindenki. Mondok valamit erről az asszonyról.” — És elkezdett prédikálni. Jézust figyelmét nem csak az ragadta meg, hogy az asszony adott, hanem az, ahogyan adott: hitből, nem pedig félelemből. Nem állt meg összeszámolni, mije nincsen, és nem mondta azt: „na, ha ezt megteszem, holnap nem lesz mit ennem”. Csak bátran elvetette, amije volt, és várta, hogy Isten cserébe gondoskodik róla. A mi hozzáállásunknak ugyanilyennek kell lennie. Az adományainkat bizalommal kell az Úr elé vinnünk, bátran kell odaadnunk az Ő szolgálatára, várva cserébe az Ő áldásait.
Ha van most valamilyen szükséged, akkor ragadd meg Isten figyelmét azzal, hogy olyan bátorsággal adsz, mint az özvegyasszony. Tárd ki a házad ajtaját, és add mindenedet Jézusnak. Tudasd Istennel, hogy Ő a te forrásod. Nem telik bele sok idő, és Isten bősége fog rád áradni!
Igei olvasmány: Márk 12: 28-44
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése