Varga László: Isten asztaláról

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."      Ézsaiás 41,10

A babiloni fogságban tengődő, megvert, szétszórt, rabságban sínylődő néphez szól Isten bátorítása. Abban az időben, a sokistenhit világában úgy tartották, hogy egy isten hatalma csak egy bizonyos területen érvényesül. Szegény rabok, teljes joggal gondolhatták, hogy isten nélkül maradtak, hiszen az ő otthoni Istenük otthon is elhagyta, nem mentette meg őket; mit várhatnak tőle itt, az idegenben. Azért volt olyan fontos Isten jelentkezése: Ne féljetek! Itt vagyok! Mindig, mindenütt veletek vagyok, ha kerestek. Ti hagytatok el, ide jutottatok, de én nem hagylak el. Imádkozzatok bátran, itt is hallom és meghallgatom. Bízzatok, jelen vagyok, én megsegítelek. Most, hogy hozzám kiáltasz, ne félj, itt vagyok! - Milyen szükségünk volt erre a biztatásra börtönben, deportálásban, hadifogságban sínylődőknek, vagy otthon, elhagyatva, gyermekek gondjával a vállukon a rabok hozzátartozóinak! És Isten erőt adott. Ezután is erőt fog adni mindenkinek, aki nyomorúságában tőle kér segítséget.

Uram, köszönöm ezt a mindennél többet érő biztatást. Minden napot ezzel szeretnék kezdeni, de talán éppen a mai napon van rá legnagyobb szükségem. Ez a világ állandóan tele van szorongással. Olyan bátortalanok vagyunk, sokszor szólni se merünk arról, ami a legjobban bánt, vagy amire a legjobban vágyunk. Félünk ellenségeinktől, sokszor még a barátainktól is, félünk a jövőnktől, sokszor még a múltunkat se merjük emlegetni, félünk még Tőled is, vétkeink, hanyagságunk, vagy éppen gyávaságunk miatt. De ha hitünk bizonyosan mutatja, hogy Te velünk vagy, kiegyenesedik a derekunk, felemeljük a fejünket, bátran nézünk bárki szemébe, hiszen a Tieid vagyunk. Jelenvalóságod, védelmed árnyékában bátrak lehetünk. Ezt a bátorságot, Urunk, add meg nekünk naponként! Ámen.