"Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol"
(Péld 3,24)
|
Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel, nem rettensz fel".
De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggel felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak tőlünk, de ha mégis jönnének, kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen tudjuk, hogy csak álmok. Ha így tudunk aludni, jó dolgunk lesz. Milyen édesen tudott aludni Péter, hogy még az angyal fényessége sem keltette fel. Az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze. Pedig börtönben volt, és másnapra várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a mártírok is máglyahaláluk előestéjen. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2). De ahhoz hogy ilyen nyugodtan tudjunk aludni, a békességnek kell uralkodnia minden cselekedetünkben és gondolatunkban, vérmérsékletünkben és társainkhoz való viszonyunkban, tehát egész életünkben. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése