William P. Nicholson szomjazva várta, mikor töltetik ki életére a Szentlélek győzelmes ereje. Fiatal tengerészként sokszor szomjazott friss vízre, de most hét hónappal megtérése után mélységesen kezdett vágyakozni a Szentlélek hatalmas kiáradására, amely képessé tenné arra, hogy valóban Isten szolgájává váljon.
Az észak-írországi Bangorban egy üzletember összejövetelt szervezett a lelki élet elmélyítéséért, és William is meghívást kapott erre az alkalomra. Mint presbiteriánus nyilván hamis tűznek és fanatizmusnak bélyegezte volna ezeket az Istentiszteleteket, ha tudta volna, valójában mi lesz majd az üzenet lényege.
A Szentlélek gyengéden elvezette Williamet a kongresszusra, ahol éhsége és szomjúsága még tovább növekedett. "Végül nagyon kétségbeestem" - osztotta meg később hallgatóival, amint a nagy evangelizációs előadásokon beszámolt tapasztalatáról. Amikor utoljára kisétált a gyülekezetből, elmondta az Úrnak, hogy hajlandó feltételek nélkül engedélyt adni a Szentléleknek, hogy betöltse őt. "Halleluja! Micsoda megrázó érzés, milyen békesség és öröm! Habár vaskalapos presbiteriánus voltam, úgy elkezdtem sírni, énekelni és örvendezni, mint egy régimódi, szabad metodista!
Nicholsonnak az Úrral szerzett későbbi tapasztalatairól V. Raymond Edman, a Wheaton College kancellárja írt: "Utcasarkokon és kunyhókban, városokban és falvakban, munkahelyén, a vasútnál és a gyülekezetekben Nicholson bátor és lelkes lélekmentő munkát végzett."
Mielőtt világszéles evangelizációs szolgálatát elkezdte volna dr. Wilber Chap-mannel és Charles M. Alexanderrel, William Nicholsont hatalmasan felhasználta a Szentlélek Nagy-Britannia különböző tájain, különösen a bányászfalvakban. Edman tájékoztat arról, milyen csodálatos termést hozott a víz kiáradása a száraz földre: "Sokan jutottak az Úr Jézus megmentő ismeretére, sokak adták át magukat teljesen a Megváltónak, és lettek Szentlélekkel telt, lélekmentő keresztényekké."
Imádság a mai napra
"Atyám, eljött az árvíz ideje számomra. Szomjazom rá, és dicsőítelek téged Szetitlelked dicsőséges áldásáért!"
A Szentlélek gyengéden elvezette Williamet a kongresszusra, ahol éhsége és szomjúsága még tovább növekedett. "Végül nagyon kétségbeestem" - osztotta meg később hallgatóival, amint a nagy evangelizációs előadásokon beszámolt tapasztalatáról. Amikor utoljára kisétált a gyülekezetből, elmondta az Úrnak, hogy hajlandó feltételek nélkül engedélyt adni a Szentléleknek, hogy betöltse őt. "Halleluja! Micsoda megrázó érzés, milyen békesség és öröm! Habár vaskalapos presbiteriánus voltam, úgy elkezdtem sírni, énekelni és örvendezni, mint egy régimódi, szabad metodista!
Nicholsonnak az Úrral szerzett későbbi tapasztalatairól V. Raymond Edman, a Wheaton College kancellárja írt: "Utcasarkokon és kunyhókban, városokban és falvakban, munkahelyén, a vasútnál és a gyülekezetekben Nicholson bátor és lelkes lélekmentő munkát végzett."
Mielőtt világszéles evangelizációs szolgálatát elkezdte volna dr. Wilber Chap-mannel és Charles M. Alexanderrel, William Nicholsont hatalmasan felhasználta a Szentlélek Nagy-Britannia különböző tájain, különösen a bányászfalvakban. Edman tájékoztat arról, milyen csodálatos termést hozott a víz kiáradása a száraz földre: "Sokan jutottak az Úr Jézus megmentő ismeretére, sokak adták át magukat teljesen a Megváltónak, és lettek Szentlélekkel telt, lélekmentő keresztényekké."
Imádság a mai napra
"Atyám, eljött az árvíz ideje számomra. Szomjazom rá, és dicsőítelek téged Szetitlelked dicsőséges áldásáért!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése