8„Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! 9Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. 11Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. 12Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. 13Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!”

Szörnyű üzenetet hall Ézsaiás az Úrtól, melyet továbbítania kell népe számára. Annyira megnehezedett a szíve Izraelnek, és olyan sok bűnnel terhelt lett az élete, hogy nincs már esély arra, hogy megváltozzon. Nem is akar megváltozni. Elfordultak az Úrtól, és jelmagyarázókra, idegen istenekre hallgattak. Isten utat enged haragjának, kijelenti, hogy lakatlanná válnak a városok, az embereket pusztulás éri. Ézsaiás idejében az északi országrész asszír fogságba kerül, és száz évvel később Júda sem kerüli el végzetét, a babiloniak igázzák le. Még ebben a tragikus üzenetben is ott a remény. Megmarad egy szent mag, mely újrasarjad majd. Egy kisebbség, mely továbbviszi majd az életet és a hitet. A történelem során nemcsak Izrael, hanem az egyház is eljutott többször olyan mélypontra, mikor Isten büntetése utolérte. Már-már úgy tűnt, hogy elfogynak az igazak, de mindig megmaradt egy kisebbség, egy új hajtás, mely hitelesen képviselte az evangéliumot. Ma is azt látjuk, hogy Európa-szerte válságban vannak a gyülekezetek. Nagy a liberalizmus, sok a megtűrt bűn, a templomok, az imaházak kiürülnek. De ma is megvan a gyökér, egy szent mag, amely továbbra is keresi az engedelmesség útját. Te is ehhez a gyökérhez tartozol?

(Merényi Zoltán)