Isten bátorít minket, hogy szemléljük műveit a természet világában. Azt szeretné, hogy elménket a mesterséges dolgok tanulmányozása helyett a természetes dolgok szemlélésére fordítsuk. Jobban megértjük ezt, ha szemeinkkel a hegyekre tekintünk, és Isten kezének alkotásait szemléljük. Az ő keze formálta a hegyeket, ő állította helyükre őket, hogy meg ne inogjanak, csak az ő parancsára. A szél, a nap, az eső, a hó és a jég mint az ő parancsának engedelmeskedik.
A keresztény ember által Isten szeretete és jóvolta, kezének minden ajándéka kell hogy meglátszódjék. A természet szépségei legyenek a szemlélődésünk tárgyai! Ha a minket körülvevő természet szépségeit tanulmányozzuk, elménk felemelkedik minden szépséges dolog Alkotójához. Isten alkotásai megszólítják érzékeinket, az ő hatalmát és bölcsességét magasztalják. Minden szépséges teremtett dolog Isten gyermekének érdekét szolgálja; átalakítja értékítéletét és ízlésvilágát, hogy minden emberi alkotásnál jobban értékelje Isten szeretetének drága bizonyságait.
A próféta elragadtatott szavakkal magasztalja a teremtett dolgokban megnyilatkozó Istent: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél, micsoda az ember – mondom -, hogy megemlékezel róla?”
A világ, mely telve van szórakozással és élvezethajhászással, mindig valami újdonság után szomjazik. És milyen keveset gondol eközben a menny és a föld Teremtőjére! Isten felszólítja teremtményeit, hogy fordítsák figyelmüket az őket körülvevő zűrzavarról az ő keze alkotásainak csodálatára. Az égitestek szemlélődésünk méltó tárgyai. Isten alkotta őket az ember javára, és amint munkáit tanulmányozzuk, Isten angyalai állnak mellénk, hogy megvilágosítsák értelmünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése