(Galátziabeliekhez írt levél6. fejezet14. vers)
Egy olyan teljesítményközpontú világban élünk, ahol a ’minél többet teszel le az asztalra, annál értékesebb leszel’ elve dominál, ahol az ember értékét szinte egyedül az határozza meg mit és mennyit produkál.Amit némelyek a vagyontárgyak, a pénz mennyisége, a lakás nagysága, az autó felszereltsége, az öltözék márkája; mások az intellektuális képesség, a vele született adottság; megint mások a munkahelyi pozíció, a társadalmi szerepvállalás, az emberiségért végzett szolgálat alapján mérnek le.
S milyen, szomorú látni, hogy a hamis elvárásoknak megfelelni nem tudó, gyengébb képességű, beteg, idős, visszahúzódóbb, stb. emberek megkeseredve tengetik értéktelennek vélt életüket.
De ami még szomorúbb, hogy sok, magát kereszténynek nevező emberen is ez a teljesítésvágyból szőtt kényszerzubbony feszít. Akik, mint Pál idejében némely galátziabeli, csak azért imádkozik, csak azért tanulmányozza a Szentírást és csak azért folytat missziós tevékenységet, hogy fennhangon mondhassa; „Nézzétek, a szentségnek milyen magas fokára jutottam el ÉN.”
Az apostol viszont az egész Galata levélben arra mutat rá, hogy az ÉN cselekedetei helyett már valaki más került életének a középpontjába: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)
„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Gal.5:24-26)
Hiszen, „Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség.”(Gal.5:6)
Ezért, kérjük Megváltónkat, indítson őszinte önvizsgálatra, vezessen helyes önismeretre és késztessen a megfelelési kényszertől mentes szeretet által munkálkodó hit megélésére!
Bejegyezte: Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése