Ruff Tibor: ÚTON HAZAFELÉ 4.rész

Jézus a vallási hagyományok követéséről

Ekkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:

– Miért hágják át tanítványaid a vének hagyományát? Nem mosnak kezet, mielőtt kenyeret esznek!
Jézus így felelt nekik:

– Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsát a ti hagyományotokkal? Hiszen Isten azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat!”, és „aki gyalázza apját vagy anyját, az halállal bűnhődjék!”

Ti viszont azt állítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: „Áldozati ajándék mindaz, amiből segítenem kellene téged”, már nem kell az apját vagy anyját tisztelnie: és érvénytelenné tettétek a hagyományotokkal az Isten Igéjét! Képmutatók, jól prófétált rólatok Ézsaiás, amikor ezt mondta:

„Ez a nép ajkaival tisztel engem,
de távol tartja tőlem a szívét;
pedig hiába félnek engem,
ha tanításaik, melyeket
tanítanak, emberi parancsok!”
(Mt 15:1–9)

Megtérés és vallási hagyomány

Ebben a legfontosabb azt kiemelnünk, hogy a vallási hagyománynak, tradíciónak nem szabad szerepet játszania a megtérést követő útkeresésben. Bár ezzel részletesen itt nincs helyünk foglalkozni, mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az emberek által kitalált elemeket tartalmazó tradíció teljesen tévútra viheti még az őszinte szívvel megtérőket is, amint erre Jézus – Ézsaiás prófétát idézve – nagyon világosan és nyomatékosan figyelmeztette hallgatóit, mivel a vallási hagyományok érvénytelenné tehetik – a görög szöveg alapján: megsemmisíthetik –

Isten Igéjét az ember életében (lásd a keretes részt).

Jézus szavaiból egyértelműen kiderül, hogy ez nemcsak a judaizmus akkori tradícióira vonatkozik, hanem mindenfajta vallási tradícióra, hiszen az Istenhez való megtérés sohasem épülhet bizonytalan igazságtartalmú emberi véleményekre, hanem csak Isten szavára, kinyilatkoztatott Igéjére. A hagyomány sohasem rendelhető Isten írott Igéje fölé, hanem annak alárendelten kell kezelni – a hagyomány ugyanis emberi eredetű, s így vegyesen értékelhető, míg az írott Ige abszolút, és teljes egészében Istentől származik. Minden hagyományt az Ige fényében kell megvizsgálni, és bátran el lehet vetni azt, ami azzal nincs összhangban, vagy megakadályozza azt, hogy mi összhangba kerülhessünk a Szentírással. Ez a kérdés korunkban éppoly aktuális, mint Jézus korában volt: a kereszténységben is kialakult ugyanis egy olyan szemlélet, elsősorban a katolikus egyházakban, amely szerint a „szent hagyomány” egyenrangú az írott Igével, sőt fölé helyezhető annak. Ez azonban – Jézus tanítása alapján – nem más, mint keresztény farizeizmus.

Valódi hitet a tradíció nem képes létrehozni

Az Ige ugyanis nem a hagyományból lett, és nem is a hagyomány „hordozza”, amint azt némelyek abból kiindulva állítják, hogy embereken keresztül és a történelmi időben adatott. Bár az írott Ige valóban az idő és a tér, a történelem és az anyagi valóság, hús-vér emberek dimenziójában íratott le, „testesült meg” könyvek alakjában, mégis teljes mértékben örökkévaló. Nem a történelem „termelte ki”, nem a hagyományból „szűrődött” vagy „tisztult” le, ahogyan azt a természetes szinten élő ember szereti látni, hanem teljes egészében az örökkévalóságból, az idő és tér feletti, isteni, mennyei valóságból származik, mégpedig olyan csodálatos, különleges úton-módon, hogy tartalma csöppet sem torzult el ezáltal, nem szennyeződött be, és „nem kötött kompromisszumot” az emberi, földi világgal, az nem befolyásolta semmilyen tekintetben (erről lásd keretes szövegünket) – legfeljebb annyiban, amennyiben Isten ezt a világot akarta megszólítani, s így Ő maga választott számunkra érthető, hozzánk közel álló formákat, emberi nyelvet. Isten üzenete semmilyen tekintetben nem torzult el a Bibliában: pontosan azt akarta mondani, amit mondott, amit a szöveg kijelent – nincs mit keresnünk „mögötte”. A hagyomány csak látszólag „adja tovább”, „hordozza” a Kinyilatkoztatást, a Bibliát – ahogyan ezt főként a katolikusok hangsúlyozzák. Valójában az utóbbi akkor is betörne természetfeletti módon világunkba, ha a hagyomány teljesen megtagadná és elvetné.

Marilyn Hickey - Az élő hitet a Szent Szellem által hirdetett ige hozza létre