Mi az önhittség, hogyan védekezhetek ellene imádkozás közben?
Az önhittség meghatározása: "A hit semmilyen téren nem hozható rokonságba az elbizakodottsággal. Csakis az lehet biztonságban az elbizakodottsággal szemben, akinek igazi hite van, mivel az elbizakodottság a hit hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja fel őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. A hit ősszüleinket az Isten szeretetében való bizalomra vezérelte volna, engedelmességre parancsolatai iránt. Az elbizakodottság arra késztette őket, hogy az Úr törvényét áthágják, és azt higgyék, hogy az Ő nagy szeretete megmenti őket a bűn következményétől." "Önhittség kell ahhoz, hogy feltevésekbe és elméletekbe merüljünk olyan kérdésekkel kapcsolatban, melyeket Isten nem tett ismertté számunkra az Ő szavában. Nincs szükségünk arra, hogy spekulációkba bocsátkozzunk jövendő állapotunkkal kapcsolatban."
Közös kísértés: "Az önhittség gyakori kísértés. Ha Sátánnak sikerül belevinni az embereket, tíz esetben kilencszer győzelmet arat. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, és azt állítják, hogy hit által szembeszállnak a természetükben megnyilatkozó rosszal, gyakran gondolkodás nélkül beleesnek olyan kísértésekbe, melyekből csak a csoda mentheti ki őket... Isten ígéretei nem azért vannak, hogy meggondolatlanul igényeljük azokat és így belerohanjunk saját vesztünkbe... Ez a legrettenetesebb önhittség lenne."
Sátán megkísértette Krisztus azt önhittséggel: "Arra ösztönözte Krisztust, hogy adja újabb jelét annak, miszerint teljes mértékben Istenre hagyatkozik. Adjon újabb jelt arról, miszerint hiszi, hogy Ő az Isten Fia. Legyen az a jel, hogy aláveti magát a templom ormáról... A világ Megváltója Sátán javaslatára nem kísértette Istent azáltal, hogy önhitt módon kísérletezett volna gondviselésével... Nem volt hajlandó az Atya irgalmát kierőszakolni azáltal, hogy olyan veszélynek teszi ki magát, melyben mennyei Atyjának be kellett volna mutatnia hatalmát, hogy kimentse Őt."
Önhittség az imában: "Merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk."
Bálám önhittsége: "Bálám nem törekedett Isten akaratának cselekvésére, hanem saját eljárását követte és ehhez igyekezett megszerezni az Úr szentesítését. Jelenleg ezrével vannak olyanok, akik ehhez hasonlóan viselkednek. Semmi nehézségük nem lenne kötelességük megismerése és felismerése terén, ha összhangban lenne hajlamaikkal. A Biblia világosan elérjük tárja, vagy körülményeik és józan eszük megmutatják kötelességüket, de mivel ezek a bizonyítékok ellentétben állnak vágyaikkal és hajlamaikkal, gyakran félreteszik ezeket, és Isten elé mernek járulni, hogy tőle tudják meg kötelességeiket."
Összefoglalás és imagondolatok
Ha nem akarjuk megbánni és megvallani felismert bűneinket, imáink önhitté válnak. Az Úr azt mondta Jeremiásnak, hagyjon fel az Izraelért mondott imával, mert csaknem az egész nemzet elfelejtette Isten Tízparancsolatát és pogány szokásokba merült. A bűn megvakította szemeiket, ezért imáik önhittekké lettek... Közeli hasonlóság van e történet és napjaink között. A média és a bűn félrevezetett és megvakított bennünket. Nem is tudjuk, milyen messze kerültünk Istentói, mégis azt állítjuk, hogy törvénytisztelő keresztények vagyunk.
Csodálatos Jézus! Közülünk sokan nem is vesszük észre, menynyire készületlenek és vakok vagyunk az "új világrend"-del kapcsolatban, amit "világkormánynak" is neveznek, s melynek végeredménye a fenevad bélyegének felvétele lesz. Önhitt imák, melyek nem eredményeznek szakítást a bűnnel, nem készíthetnek fel bennünket arra, hogy nemet mondjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése