Isten csodálatos kegyelme: MENJETEK ELŐRE!

''Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.'' (Mózes második könyve 14:15)

Izráel gyermekeinek története minden keresztény tanítására és okulására szolgál. Amikor az Izráelitákat veszély és nehézség fenyegette, és útjuk mintha elzártan állt volna előttük, akkor elhagyta őket a hitük, és az ellen a vezető ellen zúgolódtak, akit maga Isten jelölt ki a számukra. Az Isteni parancs így szólt: ''Menjetek előre!'' Nem volt szabad megvárniuk, amíg útjuk teljesen beláthatóvá válik, amíg teljesen megértik szabadulásuk egész tervét. Isten ügye halad előre, és Ő utat fog nyitni népe előtt. Előfordul, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, amikor a kötelesség teljesítése nehéznek tűnik. Képzeletük közelgő veszélyt vetít eléjük, hátuk mögött pedig halált és szolgaságot látnak. Isten hangja mégis jól kivehető mindennemű csüggedés fölött: ''Menjetek előre!'' 
Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bánni legyen is a következmény, még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztő hullámokat.

Akik a maguk részéről lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és higgyenek Isten ígéreteiben, míg csak minden világossá és érthetővé nem válik előttük, azok soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem ''a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés'' (Zsidókhoz írt levél 11:1). 

Az egyetlen út Isten tetszésének elnyerésére, ha engedelmeskedünk parancsainak. Haladjunk előre! Ez legyen a keresztény jelszava. Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek.''Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek.'' Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez. Bízzunk Istenben! Végezzük munkáját önzetlenül, alázatos szívvel támaszkodva a vezetésére. Bízzuk magunkat gondviselésére mind jelenünket, mind jövőnket illetően! Tartsuk meg kezdeti bizodalmunkat szilárdan mindvégig, s ne felejtsük el, hogy a Menny áldásait nem a saját, hanem Krisztus érdemeiért kapjuk. A Krisztusba vetett hit és Isten túláradó kegyelnie által Isten elfogad bennünket.