1„Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3„Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.” 9Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” 10Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11Jézus így szólt hozzájuk: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 12hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.” 13Azután így szólt hozzájuk: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14A magvető az igét veti. 15Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, 17de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. 18Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, 19de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.”


A héten a gyökerek fontosságáról elmélkedünk. Jézus magvetőről szóló példázatában a kövek közé esett mag azért pusztul el gyümölcstelenül, mert nem tud gyökeret ereszteni. Sajnos gyakori tapasztalat, hogy emberek jönnek a gyülekezetbe, akiket egy ideig megragad a közösség szeretete, még az ige iránt is érdeklődést tanúsítanak, de aztán valami történik az életükben, vagy csak egyszerűen a lustaság miatt szép lassan elmaradnak az összejöveteleinkről, lelkesedésük eltűnik. Nem a magvető hibája az, hogy köves talajba hull a mag, de nem is a mag hibája, hogy ezen a talajon nem képes életben maradni, a talajjal, az emberi szívvel van a probléma. Mit lehet tenni az ilyen szívvel? Bele kell törődni abba, hogy ezek az emberek így reagálnak Isten üzenetére? Úgy gondolom, nem. Isten képes feltörni ezt a talajt, ki tudja vetni a szívekből a köveket, és akkor már semmi akadálya sem lesz annak, hogy az ige gyökeret verjen az életükben. Nemcsak az érdeklődők esetében van szükség arra, hogy Isten előzetes talajmunkálatokat végezzen, hanem a mi életünkben is előfordul, mikor a szívünk megkövesedik, mikor nem vagyunk képesek befogadni és megcselekedni az Úr üzenetét! Isten adja, hogy szívünk jó talaj legyen igéje számára! Hogy bennünk, és hallgatóink életében gyökeret eresztve sokszoros termést hozzon!

(Merényi Zoltán)