Olvasmány: 1Kir 3,4–15
4„A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer állatot mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron. 5Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! 6Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. 7És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. 8És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. 9Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! 10Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon. 11Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, 12ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. 13Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. 14Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. 15Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Jeruzsálembe, odaállt az ÚR szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és lakomát rendezett minden szolgájának.”
Talán már eljátszottunk a gondolattal: milyen lenne, ha az imádság a mesebeli lámpáshoz vagy aranyhalhoz hasonlítana. Szűrő és kontroll nélkül parancsolhatnánk bármit, kényünkre-kedvünkre. Probléma és következmény nélkül helyezhetnénk az igényeinket szükségeink elé.
A történet tanúsága szerint Salamon nem csupán gondolatban került közel a vágyott helyzethez: Isten kivételesen felajánlotta neki a teljesen szabad kívánság lehetőségét (5. és 11. v.).
A király döntésének példaértéke abban rejlik, hogy mások érdekében, a nép javára kért, nem pedig önös élvezeteire vagy saját előnyére. Szolgálatával összhangban, annak elősegítésére használta föl a páratlan lehetőséget. Felülemelkedett az anyagi világ látókörén, és sokkal magasztosabb célok eléréséhez kért támogatást. Egyúttal azt is felismerte, hogy küldetésének sikeres betöltése, pusztán emberi forrásokra támaszkodva, lehetetlen. Isten nagyra értékeli az önzetlenséget: amikor valaki nem visszaél az imádsággal, hanem bölcsen él vele; amikor valaki nem kihasználni igyekszik a Mindenhatóval való kapcsolatát, hanem isteni akaratával összhangban „használja” azt.
(Várady Endre)
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése