Ruff tibor: ÚTON HAZAFELÉ 3.rész

Megtérés keresztényeknek

…szeretnék két alapvető elvet megtárgyalni. Olyan mélyreható dolgokról van szó, hogy ezek az egész Földet, sőt az egész világegyetemet alapjaiban rázzák meg. Ez a két dolog pedig a megtérés és Jézus Krisztus vére, melyek természetesen szorosan összefüggenek egymással.A megtérés az első lépcső a kenet elnyeréséhez, teljesen függetlenül attól, hogy jelenleg milyen szinten állsz.

Már hallom is a tiltakozást: – De hát én megtértem, újjászülettem!

A tény, hogy újjászülettél, örömmel tölt el, erre csak azt tudom mondani: – Halleluja! – Arra a gondolatra viszont, hogy ezért a megtérés a múlté, és már nem érint téged, azt kell hogy mondjam: – Távol legyen!…

Ami pedig a megtérést illeti, amely az első lépés a Szent Szellem kenete felé, annak életed minden bűnös cselekedetében meg kell jelennie, beleértve olyan apró dolgokat is, mint hogy nem imádkoztál, nem olvastad az Igét, nem figyeltél az Úrra, kihagytad Jézust a beszélgetésedből. Ezeknek a bűnöknek bármelyike azt mutatja, hogy üres vagy, halott vagy, de legalábbis abban az irányban haladsz… Mindennap venned kell a Szent Szellemet, hogy a megtérésben legyőzd a testet. Mert ez mindennapos harcot jelent.
(Benny Hinn: A kenet)

 

Épp úgy, ahogy a különféle sportágaknak különböző szabályai vannak, a különböző imatípusok szabályai is különböznek egymástól. Ha egy keresztény azt akarja, hogy Isten használja őt, elsősorban két imatípusra kell nagy hangsúlyt tennie. Az első az odaszánás imája. Ennek mintáját Jézus adta meg a Gecsemáné kertben. Imájában odaszánta akaratát, hogy az Atya akaratát cselekedje.

A második imatípus a megtérés imája, amely által a szívünket mindig tisztán tartjuk Isten előtt. Persze ezt nem valami bűnközpontúság, hanem Jézus iránt érzett szeretetünk alapján kell tennünk. Azért, mert sehogyan, semmiképpen, semmi módon nem akarjuk megbántani Őt.

Ez a két imafajta nagyon sok keresztény életéből hiányzik. Ha valaki kenetet szeretne, tudnia kell, hogy Isten az odaszánt, alávetett, megtérésre nyitott szíveket használja.

(Rodney Howard-Browne: Isten érintése)        

Az Istentől az emberiségnek Jézus Krisztusban felajánlott kegyelem, bűnbocsánat és az – eddig mintegy 1969 éve tartó – kegyelmi időszak (Pál több ízben Isten fegyverszünetének, haladékának nevezi) célja tehát nem(csak) az, hogy kellemesebben érezzük magunkat, és a bűntudat alól felszabadulva még kreatívabban vehessünk részt sikeres civilizációnk továbbépítésében, hanem az, hogy megtérjünk a bűneinkből. A talentumokról szóló példázatból (Mt 25:14–30) kiderül, hogy a kapott kegyelem felhasználásával Isten el fog számoltatni bennünket, mivel azt Ő – úgymond – „befektetésnek” szánta. „Íme, eljövök hamar, és nálam van a bér, hogy kinek-kinek kiadjam aszerint, amilyen a munkája.” (Jel 22:12)

180 fokos fordulat

Aki még sohasem hozta meg az Istenhez való megtérés döntését, az pontosan az ellenkező irányba halad életútján, mint amerre mennie kellene, ezért használja a Biblia a visszafordulás szót. Az ilyen embernek Isten pontosan a háta mögött van, útiránya pedig egyre távolabb vezet Tőle. Élete során egyre több erkölcsi ideálját adja fel, egyre több bűnt követ el, egyre nagyobb céltévesztésben él, József Attila hasonlatával szólva, úgy szaporodik a halál a szívében, mint fogában az idegen anyag. A fény háta mögött van, előtte a sötétség, árnyéka pedig, ahogyan távolodik a világosságtól, egyre hosszabb. Ezért a visszafordulásnak teljesnek kell lennie: 180 fokos fordulattal Istent kell élete „célkeresztjének” abszolút középpontjába állítania, mégpedig egész életére nézve, és elindulni visszafelé. Ez az a megtérés, amellyel a valódi keresztény élet elkezdődik; és az ilyen döntés nélkül nem beszélhetünk igazi kereszténységről, ha a Biblia értékrendjéhez kívánjuk tartani magunkat.

Erre a megtérést és annak keresztségét hirdető Keresztelő János is felhívta a figyelmet: „Viperák ivadékai! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy a közelgő harag elől megmeneküljetek?! Teremjetek hát a megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne áltassátok magatokat azzal, hogy azt mondogatjátok magatokban: »A mi ősatyánk Ábrahám!« Mert azt mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is képes gyermekeket támasztani Ábrahámnak! A fejsze pedig már a fák gyökerére van téve: így hát minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek!” (Mt 3:7–10) János Szent Szellemtől érezhetően átfűtött igehirdetése nyomán az emberek végre megértették, miről is van szó, tudniillik, hogy nem elég sem érzelgősködniük, sem vallásoskodniuk, sem pedig – zsidók lévén – Ábrahám érdemeire hivatkozniuk, hanem a próféta életmódjuk, cselekedeteik valóságos megváltoztatását igényli tőlük, és ekkor megkérdezték: „Mit tegyünk hát?” (Lk 3:10) És ez az a pont, ahol a megtérés elkezdődhet, ez után János már konkrét erkölcsi tanácsokkal látta el őket.

Mit tegyünk hát?

A következő nagy kérdés, hogy az Istenhez való megtérésnek mi a konkrét tartalma, milyen tettekben kell annak megnyilvánulnia. Mihez kell megtérnünk, minek alapján kell korrigálnunk magunkat? Sokan vannak ugyanis, akik ezen a ponton követnek el olyan hibát, amely akár végzetes is lehet. Őszintén odaszánják életüket Isten keresésére, majd a közelben fellelhető legvallásosabb embertől – kitől mástól? – megkérdezik, mit is kell ehhez tenniük, és végül, mondjuk, Lourdes-ban vagy Medjugorjéban kötnek ki ember alkotta szobrok előtt buzgón hajbókoló zarándokokként. Sorsuk tönkremegy, bensőjük is egyre meghasonlottabbá válik, és utána marad – ha ugyan legalább az megmarad – a nagy kérdés: miért lett ez a következménye őszinte istenkeresésüknek?

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen tettekben fejeződik ki szívbeli megtérésünk. Ezeknek a tetteknek ugyanis valóban összhangban kell lenniük Isten akaratával, hiszen a megtérés döntése pontosan erre irányul. Isten nem híve a szándéketikának. Vagyis nem elegendő a puszta jó szándék, a megvalósításnak is bele kell illeszkednie Isten tervébe: Nádáb és Abihu jó szándékkal, de nem Isten akaratának megfelelően tisztelték Istent, és emiatt meghaltak, mivel az Úr haragja felgerjedt ellenük (3Móz 10). De honnan tudhatom meg, hogy mi Isten tökéletes akarata?

Az emberek általában főként négy forrásból igyekeznek ezt megismerni, ha őszinte kutatásba fognak. Attól is függ ez, hogy előtte milyen – egészen vagy csak részben rossz – képük volt Isten szolgálatáról. Ez a négy forrás: a saját lelkiismeretük; a vallási hagyomány, amelyhez közük volt; a Biblia; és a Szentlélek.