15„És így imádkozott Ezékiás az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! 16URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! 17Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. 18Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. 19De most te, URunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, URam, az egyedüli Isten!”


Magyarázat:

A referenciamunka egy mester legjobb reklámja, mivel az nem merő ígéret a bizonytalan jövőben, hanem bizonyító erővel rendelkező, megváltoztathatatlan múlt. Ilyenre bizalommal építhet a megrendelő, mert tudja, mire számíthat, és vélhetően nem érik negatív meglepetések. Szanhérib, Asszíria királya is efféle „ajánlólevelet” küldött maga előtt, amit valós fenyegetésnek szánt, felsorolva eddigi diadalait (11–13. v.). Ennek alapján biztosra volt vehető a bukás Jeruzsálemet illetően. Júda királya, Ezékiás is tudatában volt ennek, hiszen az erőfölény és a harci referenciák önmagukért beszéltek. Egyetlen megoldás kínálkozott a föld ura ellen, a mindenség Urának segítségül hívása (15a v.). Mert Istennek is vannak ám referenciái (15b v.)! Sőt, a mostani kért szabadítása lesz az egyik legbeszédesebb a sorban (19. v.), amikor a „világbajnokot” legyőzik, annak ugyanis nagy híre kerekedik. A bennünket körülvevő hatalmak, életünk menetét befolyásoló tényezők hasonlóképpen joggal tűnnek félelmetesnek, tapasztalva, hogy mily sokakat megkeserítettek már a környezetünkben. Ilyenkor két hozzáállás között dönthetünk: pánikolva ledermedünk, vagy pedig utolsó reménysugárként a Mindenható elé tárjuk ügyünket.

(Várady Endre)