Ahogy a társadalmi normák egyre megengedőbbé válnak, a házastársi hűségről alkotott felfogásunk kihívással szembesül. A szórakoztatóipar azt az elképzelést reklámozza, hogy a hűtlenség remek kétszemélyes játék. A hátulütőkről azonban nem beszélnek. Amikor az izgalom lecseng, fájdalmat és kiábrándulást hoz. Nemcsak a két érintett számára, de mindazok számára is, akik szeretik őket, akik számítanak rájuk, vagy akik példaként tekintenek rájuk. Ideje egyenesen beszélnünk a házassági szövetségről. A becserkészés izgalma és a szenvedély kihűlte után marad a főzés, takarítás, a megélhetésért való megdolgozás. Igen, a fű zöldebb a szomszédnál, de füvet nyírni ott is kell. Amikor még csak randevúztok, akkor a másik legjobb oldalát látod, de ha összeházasodtok, együtt kell élnetek egymás hibáival, gyengeségeivel és idegesítő szokásaival, csakúgy, mint azelőtt korábbi házastársadéval. És tudod mit? A házasélet elkezd börtönnek tűnni. És mit tesz az ember, ha csapdába esve érzi magát? Egyik kapcsolatból a másikba ugrik hiábavalóan keresve valami meghatározhatatlant – valamit, amit úgy tűnik, sosem talál meg. Mi a megoldás? Ahelyett, hogy az igazit keresnénk, nekünk kell arra törekednünk, hogy igazi társsá váljunk. Gyakran azok a tulajdonságok, melyeket egy új kapcsolatban keresel, ott vannak észrevétlenül megbújva a felszín alatt a házastársadban. Ezek a tulajdonságok olyanok, mint a magvak: ha öntözöd, táplálod és védelmezed őket, valami csodálatossá fognak nőni, amiben örömödet lelheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése