És sok idő múlva, a harmadik esztendőben szólt az Úr Illéshez: Menj el,
mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére! ( l.Kir. 18,1)
Azokban az időkben, amikor Isten keze ránehezedik egy népre, sok szívben
felvetődik ez a kérdés: "Mikor jön már el Isten órája"? Erre a kérdésre
a feleletet Isten bölcsessége mindig fenntartja magának. Igénkből
azonban mégis biztos vigasztalást meríthetünk. Akkor súlyos ítélet volt
Izrael földjén: a tartós szárazság és drágaság. Sokszor kérdezhették:
"Mikor lesz már vége ennek a nagy ínségnek? Mikor esik már újra eső"?
Igénk válasza erre kettős. Egyfelől ezt mondja: a segítség nem jön
hamar. A szárazság három évig és hat hónapig tartott. Félelmetes ínség
állt be az egész országban. Csak "sok idő múlva" szólt az Isten
Illéshez.
Isten ítéletei félelmetesen komolyak. Ezt mutatja
nekünk a Jelenések könyve is, amikor Isten haragjának hét poharáról, s
azoknak a földre való kiöntéséről beszél (Jel.16.).
Másfelől
azt is láthatjuk, hogy a segítség előbb megérkezik, mint azt sokan
gondolják. Néhány nappal az áldott eső előtt némelyek még elcsüggedten
így gondolkozhattak: még sokára fog esni! Semmi nyomát nem látni a
bűnbánatnak és megtérésnek az országban. Semmi kilátás nincs Isten
segítségére. Mégis ott volt a segítség már a küszöbön.
Tanuljuk
meg ebből: Isten ítéletei komolyak. Az Ő kése mélyen vág. Vesszőjének
ütése fáj. De mégse csüggedjünk el! Isten akkor is irgalmas, ha sokáig
tart ítélete. Eljön órája, amikor kisegít a bajokból, hamarabb, mint
ahogy reméljük. (Neh.9.; Zsolt.107,19-23)
Azt akarja, hogy a nehéz időkből megtisztulva menjünk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése