Isten népének útja mindig nehéz és veszedelmes. Több dologban különbözik más népektől. Az egyik, hogy mindig távoli célja van. Más népek örülnek, ha nyugodtan élhetnek, legfeljebb minél többet kívánnak a földi javakból. Isten népének feladata van. Vándor nép, a jövő felé néz és halad, Isten országát kell megvalósítania. Erre természetesen nem képes. Isten országát csak maga Isten valósíthatja meg, részletekben is, végső soron is. Ő maga kell, hogy vezesse népét, hogy abból valamit is elérhessen. Mózes jól beszél: ha Isten nem akar népe élére állni, akkor hagyjon békét neki. Élhessen a mindennapok egy helyben maradásában, ne zavarják idegen célok. De akkor már nem Isten népe. Azzá csak akkor válik, ha állandóan előtte áll Isten arca, aki vele jár, vezeti, eredményre juttatja. Mózes csak sejti, mi tudjuk, ezt az istenarcot Krisztusnak nevezik. Egyedül Ő vezetheti eredményre Isten megkülönböztetett népét és emberét. De csak együtt. Külön a néptől senki sem lehet Isten embere.
Istenem, jó Atyám, akarok a Te néped tagja lenni. Akarom azt a dicsőséget, amit a Te neved ad. Kívánom azt a nyugalmat, hogy magamat rád bízhatom. Vágyom ígéreteidre, áldásodra, mindarra a sok ajándékra, ami kijár Isten népének. Kevésbé vágyom azokra a kötelességekre, amik ebből fakadnak. Uram, lusta vagyok. Nem szívesen vállalok olyan kötelességeket, melyeket mások nem vállalnak. Miért dogoznék én többet, mint más? Miért élnék áldozatosabb életet? Olyan jó tudni, hogy velem vagy, és ebben a tudatban szép csendesen pihengetni. Ha azt akarod, Uram, hogy többet tegyek, mozdíts ki restségemből, indíts nehéz utaidra, de maradj minden lépésen velem! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése