„Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
Adjunk hálát, hogy az Úr örök élettel jutalmazza az érte szenvedőket! (Zsid 10,32–35)

Magyarázat:

Üldözést vagy üldöztetést, valamilyen hátrányos megkülönböztetést minden ember elszenved élete során valamikor. Azért, mert szegény, vagy azért, mert gazdag, kilóg a többségi társadalomból, furcsa betegsége van, vagy egyáltalán csak furcsa dolgai. De ki mondja meg, hogy mi a furcsa? És mihez képest? Messzire vihetnének az ilyen gondolatok, és nem is lenne hasznuk. Ugyanis Jézus a hegyi beszédben nem az üldözötteket nevezi boldogoknak. Csupán azokat, akiket az igazságért üldöznek. Nem is bármilyen igazságért, hanem azért, ami ő maga. Még az életünknél is fontosabb, hogy az övéi vagyunk. Őt megtagadni sohasem szabad. De menekülni az üldözéskor igen. Gondoljunk az első keresztényekre, akik épp az üldöztetés elől menekülve vitték magukkal távoli vidékekre az evangéliumot. A meneküléssel védték az életüket, de új helyükön sem tagadták meg hitüket, Krisztusukat, az igazságot, amit fölismertek. S ha mégis utolér az üldözők keze? Akkor csakis a győztes oldalára állunk, Krisztuséra, nyomorúságos földi életünk árán is, és átlépünk örökké tartó életünkbe, a mennyek országába.

(Szommer Hajnalka)