Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe. Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása. Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből. "Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később. Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad. "...akiknek semmijük sincs..." (10). Sohase tarts vissza magadnak valamit. Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése