Jézusnak ez a megnyilatkozása világossá teszi előttünk, hogy mennyire túlteszi magát mindenféle emberi érzékenykedésen. Júdás ezt a megkenetést tékozlásnak nevezte. Gonosz és haragos beszéd ez. De Júdásnak Máriára irányított nyila tulajdonképpen Jézust érte. Hogyan viszonyul ehhez a Megváltó? Úgy, mint minden magatartásában és megnyilatkozásában: páratlan módon és szentül. Mindenféle képmutató alázatoskodás, mely a megtiszteltetést látszólag elhárítja magától, idegen volt számára. Neki tetszésére volt ez a tiszteletadás, mert megillette Őt. De éppen így távol volt tőle mindenféle érzékenykedés is. Az Úr joggal mondhatta volna: "Hogy lenne ez tékozlás? Hát nem adtam minden időmet, erőmet oda nektek és mindezt minden külön jutalmazás nélkül?! És most tékozlás lenne az, amikor egy lélek szívből jövő hálaadással valamit nekem szán?" - Ő azonban egy szóval sem hivatkozott jótetteire vagy érdemeire.
Az Úr Jézus soha nem tudta a maga személyét kikapcsolni az eseményekből, sőt bizonyos értelemben a középpontba állította; mert az Ő személye egyszer s mindenkorra és valamennyiünk számára döntő. A hozzá való viszonyulásunk dönti el itt e földön és az örökkévalóságban is sorsunkat. Jézus ugyanakkor soha nem volt kedvetlen és keserű. Ha személyét megvetették és elutasították Őt - mindig szelíd és higgadt maradt. Nem érintette Őt ez a sértés, csak a végén mondta: "... nem leszek mindenkor veletek". A tanítványoknak mennyire szívébe hasíthatott az utólagos felismerés, hogy még röviddel a távozása előtt is ilyen nemtelen magatartással szomorították Őt. Intő és helyreigazító szavaink csak akkor érintik meg valakinek a szívét, ha teljesen szabadok vagyunk mindenféle személyes ingerültségtől. Ha el tudunk tekinteni saját személyünktől és csak a tényekről beszélünk, akkor érzi magát a vétkező igazán megszégyenültnek. -
Ebben a pillanatban a Megváltót nem a maga személye foglalkoztatta, hanem sokkal inkább Mária. Mintha csak azt mondta volna: ne okozzatok neki nyugtalanságot. Melléje áll. Mária pedig hallgat. Nincs szüksége védekezésre. Jézus intézi a dolgát. Íme, a mi Megváltónk: "Én szelíd és alázatos szívű vagyok!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése