17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe.
18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem.
19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni.
20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izrael reménységéért viselem ezt a láncot."
21 Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.
22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik."
23 Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján.
24 Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek.
"Ő pedig ott maradt teljes két évig... Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról." (ApCsel 28,30-31)
Jeruzsálemtől Rómáig - ez a Cselekedetek könyvének mondanivalója. Jeruzsálemben kezdődik, ahol a láng kigyúlt, és a könyv végén futótűzként járja át a birodalom fővárosát.
A könyv utolsó néhány sora arról értesít minket, hogy Pál teljes két évig
élt Róma városában, a saját költségén. Ezek a befejező sorok azonban
túlmennek ezen az információn.
Először is újra megfogalmazzák az üzenet tartalmát. Az üzenet "Isten
országára" vonatkozik. Ez eredetileg egy zsidó reménység volt. Az
elnyomottak örömmel várták az Úr jövetelét, aki majd legyőzi az idegen
hatalmakat és megalapítja az ő igazságos országát a földön. Ennek az
országnak a reménységét a próféták Izráel történelmének még a legsötétebb
óráiban sem hagyták kialudni. Most Pál úgy hirdette ezt az országot, mint
amelyik Jézusban eljött.
Ezért az "Isten országa hirdetése" kifejezéshez kapcsolódik az "Úr Jézus
Krisztusról való tanítás". Az Isten országa többé már nem valami halovány
és a jövőre vonatkozó remény. Az "ország" kapui megnyíltak, s be lehet
lépni oda, ha hiszünk Jézusban, aki a Messiás és az Úr. Ha hiszünk benne,
belépünk oda.
Az Isten országának a hirdetése és a Jézusról való tanítás nem két,
egymással össze nem függő téma az egyház missziói munkatervében, mintha el
kellene mennünk egy igehirdetési konferenciára, hogy Isten országáról
halljunk, majd egy ébredési összejövetelre, hogy Jézusról tanuljunk. Akkor
hirdettetik az "ország", amikor Jézust megmutatják az embereknek. És amikor
Jézust megmutatják az embereknek, akkor nyílik meg az "ország".
Másodszor, a Cselekedetek könyvének utolsó sorai Isten igéje diadaláról
beszélnek nekünk. Pál "teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül"
prédikált és tanított. Ez egy győzelmi zárszó. Az ige terjed. Meggyőzi a
világot Isten országa számára.
A legnagyobb dolog, ami ma történik: Isten országának jövetele és az Úr
Jézus Krisztusról való tanítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése