Mai világunk egyik leggyűlöltebb szava az engedelmesség. Talán azért, mert annyi felől követelik meg tőlünk. Ahol csak lehet, kibújunk alóla. És hol lenne könnyebb a kibúvás, mint a családban? A nők ma élénken tiltakoznak ez ige parancsa ellen, hallani sem akarják. Pedig éppen ez az ige az, mely annál sokkal nagyobb, példátlanul nagy kötelességet ró a férjekre. Engedelmeskedni sokkal könnyebb, mint úgy szeretni valakit, hogy Krisztus példája szerint önként vállalni érte a keresztet, a teljes önátadást. Csak így lehet egyensúlyban a család, ennek mintájára az egész társadalom élete. Az egyensúlyt az idézett ige első mondata adja meg: "Engedelmeskedjetek egymásnak." Nem egyik a másiknak, hanem közösen fogadni meg az engedelmesség igazi, Krisztusi értelmét: vállalni a másik fél minden gondját, minden érdekét, minden vágyát, annak vetni alá a magam gondját, érdekét és vágyait. Így lehet az engedelmesség és az áldozatos szeretet eggyé, egységet, áldást, boldogságot adóvá. Végső soron tehát nem is egymásnak, Krisztusnak kell engedelmeskedni, akkor a többi magától jön, és mindkét részről örömmel valósul meg.
Istenünk, taníts meg minket az önként vállalt engedelmesség örömére! Amikor nem magunk vagyunk a cél, melyet mindenki mással szolgáltatni akarunk, hanem a mi célunk lesz az, hogy magunk körül boldogságot árasszunk azokra, akiket ránk bíztál. Kérünk, add, hogy a családban tanuljuk meg az engedelmes szeretet gyakorlását! Hogy őszintén tudjunk örülni annak, ha szeretteink vágya teljesül, s inkább feledkezzünk meg a magunkéról, olyan öröm legyen látni a többiek örömét. Taníts közösen hordozni a keresztet, ha vállunkra teszed, s tedd édessé a kereszthordozást is egymásért! Így áldd meg, Uram, az én családomat is. Krisztust kérem, Ő legyen az Úr házunk felett! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése