Napjában ezerszer is felbukkansz a gondolataimban. Néha még álmodok is rólad. Piszkosul hiányzol. Sokszor ábrándozok azon, milyen lenne, ha nem kellett volna elbúcsúznunk, ha még mindig örülhetnénk egymás társaságának. Milyen lenne, ha egy-egy nap átjöhetnél hozzánk unokázni. Tudom, hogy nagyon jól kijönnétek egymással, és a lányom rajongana érted.
De ma mindez csak keserédes álom. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor majd újra találkozunk, de fogalmam sincs, hány évet kell addigra bepótolnunk.
Most csak várok, és kapaszkodok. Kapaszkodok abba, Aki ezt az ígéretet adta, és aki hű volt eddig mindahhoz, amit valaha megígért. Aki hű volt hozzánk és önmagához, Aki nem engedte, hogy pusztulás legyen a végzetünk. Akinek a szemében túl értékesek vagyunk, gondoljon rólunk a világ bármit. Aki a mindent adta értünk, hogy egy napon újra egy család legyünk.
Ma reggel, Kedves Olvasó, emlékezz velem! Emlékezz azokra, akik már nem ülhetnek asztalod köré! Emlékezz reménnyel, emlékezz várakozva, és bízz! Bízz Istenben, Aki életét adta azért, hogy ne ez a néhány évtized legyen az élet. Bizz abban, Aki eljön majd, amikor itt az ideje, és elhozza számodra a rég várt találkozást!
Bejegyezte: Sz-Cs. Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése