"Hiszen jó dolgot cselekedett velem.
"
(Máté 26, 10)
Az igazán jó cselekedeteket ez a világ
nem sokba veszi. Így történt azzal is, amit
Mária tett. Csak szeretetlen kritikát és
lebecsülést kapott érte.
Egyáltalán mit nevezhetünk jogosan jó
cselekedetnek? Mindazt, ami a Megváltó iránti
szeretetből származik, amiben ez a szeretet testet
ölt. Ami önmagunk szeretéséből
és becsvágyból származik, semmit sem
ér, bármennyire ragyogónak látszik
is kívülről. Az Úr iránti szeretet
az igazán mérvadó. Isten mérlegén
egyszer majd sok minden nagyon kevésnek találtatik,
amit a földön sokra tartottak és dicsértek.
Nem azon fordul meg tehát a dolog, hogy külsőképpen
valami nagyszerűt tegyünk. A Jézushoz való
viszonyulás a döntő és az a jó
dolog, amit az Úrért teszünk, még akkor
is, ha az külsőleg jelentéktelennek látszik.
Aki szereti a Megváltót, általában
nem akar a maga cselekedeteivel tündökölni. Inkább
kerüli a nyilvánosságot és szereti az
elrejtettséget. Ha például egy beteg felé
valami szolgálatot teszünk, talán valami nagyon
alacsonyrendű szolgálatot, szabad úgy látnunk,
hogy ezzel a szolgálattal megkentük Jézus lábait.
Az üdíti fel Őt, amikor napi foglalatosságainkat
és feladatainkat is őreá nézve tesszük.
Ezekből lesznek az igazán jó cselekedetek.
Ugyanakkor számunkra is hasznossá válik,
ha napi munkánkat az Úr Jézus dicsőségére
és örömére végezzük. Akkor
nem zúgolódó rabszolgák módján
járunk el és nem érezzük magunkat gépeknek
sem. Mindazt, amit teszünk, szívesen végezzük,
mégha nem is kellemes és kielégítő
a munka. Az Úr iránti szeretetben mi magunk és
minden tevékenységünk megnemesül.
"Ő ami tőle telt, megtette"
(Mk 14, 8). Gyönyörű dicséret Jézus
ajkáról! Te nem tudsz olyan nagy dolgokat véghezvinni,
mint valamikor Pál apostol vagy Luther Márton, de
az Úr nem kívánja mindenkitől ugyanazt.
Ő csak azt kívánja, hogy tegyük meg
azt, amit megtehetünk. Te megteszel-e mindent, amit megtehetsz
az Úrért? Tedd szívedre a kezedet! Valóban
nem tudnál többet tenni? Nem kell-e beismerned, hogy
szereteted és buzgólkodásod nagyon gyakran
erőtelen, hogy sokszor a lustaság és kényelemszeretet
bénítólag hat rád? Minden idődet
és minden erődet az Úr dicsőségére
használod? Gondolkozzunk azon, hogy majd egyszer, ha megállunk
Isten előtt, hallhatjuk-e a dicséretet: "ami
tőle telt, megtette!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése