A szegények, akik saját és mások lelki jólléte miatt vállalták a szegénységet, vagy jutottak szegénységre, nem nincstelenek. Ők csak az igazán gazdagok. Azon túl, hogy az egész mennyország az otthonuk, övék az a boldogság is, ami mentes a földi javaktól. Ők azok a Pál apostolok, Teréz anyák, Maggie Gobranok, akik minden származási előjogukat, magas képzettségükből adódó társadalmi rangjukat, apáról örökösre szálló vagyonukat könnyű szívvel engedik ki kezeik közül, és egyedül Istenhez ragaszkodó szívvel teljesítik a Krisztus által ránk hagyományozott küldetést: elvinni a bűnbocsánat és örök élet evangéliumát, Isten tettekben megnyilvánuló szeretetét minden, igen, minden emberhez. Az ilyen emberek nem maguknak gyűjtenek. Mert nemcsak tudják, de meg is élik, hogy jobb adni, mint kapni. Tekintélyes emberek, akik tekintélyét nem vagyonuk adja, így nincsenek kiszolgáltatva tolvajoknak, rozsdának, csődnek. Mennyei Atyjuktól ajándékba kapott örökségük, a mennyek országa olyan szilárd valóság, aminek birtoklása szükségtelenné teszi a létükért való aggódást. Mi az, amit ma ki tudnék engedni kezeim közül, hogy közelebb jussak e boldogsághoz?

(Szommer Hajnalka)