Illés megépítette az Úr oltárát, amely le volt rombolva.( l.Kir.18,30)
A nép szétszaggatta Isten oltárát, s ezért Isten is szétszakította a
népet. Az ország két részre szakadt, és ellenségeskedésben volt
egymással. Isten mindkét rész Istene és megmentője volt, ha igazán
visszatértek hozzá. Illés 12 nagy kőből építette az oltárt, kifejezve
ezzel azt, hogy Izrael 12 nemzetsége összetartozik, s mindnyájuknak
részesedniük kell Isten kijelentésének áldásában. Illés a pártok fölött
állt. Az ő célja az volt, hogy Isten hatalmát és könyörülő szeretetét az
egész nép előtt döntő módon nyilvánvalóvá tegye. Megépítette az oltárt,
levágta az áldozati állatot, a fát az oltárra rakta. Aztán
megparancsolta, hogy az áldozatot, a fát és az oltárt többször öntsék le
vízzel. Végül ezzel bizonyította be győzedelmes hitét. Ez a hit dacolt a
természet akadályaival és a hamis próféták hiábavaló próbálkozásaival. A
kishitűség aggódva tartott volna távol az oltártól minden nedvességet,
hogy a tűz gyulladását megkönnyítse. Illés szándékosan gördített
akadályt a tűz útjába, hogy a Baál tehetetlenségével szemben még jobban
előragyogjon az Úr mindenható ereje.
Könyörögjünk azért, hogy
ilyen erős hitünk legyen a hitetlenséggel vívott harcunkban! De ne csak
Illés hitére gondoljunk, hanem azt is lássuk meg, kinek az eszköze volt
ő. Isten szerette a hűtlen, bűnös népét. Ki akarta gyógyítani őket
teljesen a kételkedésből és bálványimádásból. Ezért kellett Illésnek így
cselekednie. Isten népéhez való szeretete annál inkább figyelemreméltó
volt, mert a 3 évig tartó szárazságban sokan azt gondolhatták, hogy
Isten már nem is szereti őket.
Pedig Isten szeretete és hűsége minden reggel megújul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése