,,Menj el innét... és rejtőzzél el a Kérith patakja mellett...! És a patakból lesz italod, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.,,- l.Kir.17,2-7
Illés olyan ember volt, mint mi. Az első nyilvános bizonyságtétele nagy hatást váltott ki. Fülébe juthatott ilyen dicsérő elismerés: "Ez aztán hatalmas szó volt Akhábhoz! Hála Istennek, hogy a király ilyet is hallhatott már egyszer"! Éppúgy jöhettek hírek a királyi udvarból is, hogy nem kellene neki ilyen szigorúan, ilyen keményen beszélnie. - Istennek sok áldott szolgája van ilyen veszélyben.
A dicséret sokakat kevéllyé tesz, a fenyegetés pedig elveheti bizonyságtételük élét és erejét. Illést mindkét veszélytől megóvta Isten azzal, hogy a Kérith patak melletti csendességbe vezette. Ott biztonságban volt Akháb haragjától éppúgy, mint más káros befolyástól. A Kérith patakja melletti csend még egyéb áldással is járt Illésnek. Nemsokára nagy harc állt előtte a Kármelen, amelyből győztesként kellett kikerülnie. Először azonban a saját szívében kellett két ellenséget legyőznie: az aggodalmaskodást és a türelmetlenséget. A tartós szárazságban a patak vize egyre fogyott, és a hollók általi élelmezés sem volt emberileg a legbiztosítottabb megélhetés. Könnyen beleeshetett volna Illés az aggodalmaskodás ördögének a csapdájába.
És a türelmetlenség?! Illés egy egész népet vissza akart vezetni az Úrhoz, és most napról napra tétlenül kellett lennie. Illés mégis csendben maradt. Ha Istennek van ideje, hát neki is van.
Boldogok vagyunk, ha győzni tudunk ilyen rejtett próbákban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése