36 Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.
37 Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában.
38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!"
39 Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.
40 Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.
41 Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él.
42 Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43 Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
"Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." (ApCsel 9,36)
Krisztus közössége nem nagyon tesz különbséget anyagi és lelki szolgálat között. Mindkettő isteni forrásból ered, és mindkettő Isten dicsőségét tartja szem előtt. Teljesen lelki szolgálatról van szó, mert mindkettőt az egy Lélek használja.
A kölcsönös segítségért érzett felelősség nem korlátozódik az egyház tisztségviselőire. Nem is korlátozódik az egyik nemre. Mindazoknak, akiket Isten kegyelme elért, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy Isten kegyelmének folyama általuk tovább áradjon.
Ajándékaink nem egyformák, és nem ugyanarra a munkára vagyunk alkalmasak. Dorkász olyan nő volt, akiben a segítségnyújtás ajándéka volt meg. Mégpedig a lehető legnagyobb mértékig megvolt. "Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." Nem olyan valaki volt, aki arra szorítkozott, hogy olykor-olykor egy-két dolgot megcsinált egy szükségben levő emberi lénynek. Nem, számára a jótett életstílus volt. "Gazdag vala jó cselekedetekben" (Rev. Károli ford., a ford. megj.).
Áldott asszony! Ha azokra az özvegyekre gondolunk, akik kiállították Dorkász szeretetének "gyümölcseit" (a kalapokat, kendőket, ruhákat), akkor megjelenik szemünk előtt annak a hálaáldozatnak a képe, amely gazdagabb, mint az ószövetségi szent sátorban Istennek felajánlott szent kenyér. Ezek az új templom szerény és igaz hálaáldozatai.
A keresztyén egyházban az az erős hagyomány él, hogy a hét első napjának néhány óráját az Ige hirdetésének és az imádság szolgálatának szentelik. Miért nem honosítjuk meg azt az ugyanolyan erős szokást, hogy annak a napnak egy részét a "jótettekben és alamizsnálkodásban" kifejeződő szolgálatra szenteljük? Nem szeretnénk vasárnapra korlátozni az ilyen tettek véghezvitelét. A jótékonyság cselekedeteit bármikor végre lehet hajtani. De ha valamit bármikor meg lehet tenni, azzal megeshet, hogy soha nem teszik meg.
Megköszönjük a kegyelem Istenének mindazokat a csendes embereket, akik hűségesen elvégzik a szeretet és könyörület munkáit. Megköszönjük neki azt a kegyelmet, mely kezük tetteiben mutatkozik meg. És hisszük, Isten fel fogja őket támasztani, hogy örökre vele éljenek.
"Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." (ApCsel 9,36)
Krisztus közössége nem nagyon tesz különbséget anyagi és lelki szolgálat között. Mindkettő isteni forrásból ered, és mindkettő Isten dicsőségét tartja szem előtt. Teljesen lelki szolgálatról van szó, mert mindkettőt az egy Lélek használja. A kölcsönös segítségért érzett felelősség nem korlátozódik az egyház tisztségviselőire. Nem is korlátozódik az egyik nemre. Mindazoknak, akiket Isten kegyelme elért, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy Isten kegyelmének folyama általuk tovább áradjon. Ajándékaink nem egyformák, és nem ugyanarra a munkára vagyunk alkalmasak. Dorkász olyan nő volt, akiben a segítségnyújtás ajándéka volt meg. Mégpedig a lehető legnagyobb mértékig megvolt. "Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." Nem olyan valaki volt, aki arra szorítkozott, hogy olykor-olykor egy-két dolgot megcsinált egy szükségben levő emberi lénynek. Nem, számára a jótett életstílus volt. "Gazdag vala jó cselekedetekben" (Rev. Károli ford., a ford. megj.). Áldott asszony! Ha azokra az özvegyekre gondolunk, akik kiállították Dorkász szeretetének "gyümölcseit" (a kalapokat, kendőket, ruhákat), akkor megjelenik szemünk előtt annak a hálaáldozatnak a képe, amely gazdagabb, mint az ószövetségi szent sátorban Istennek felajánlott szent kenyér. Ezek az új templom szerény és igaz hálaáldozatai. A keresztyén egyházban az az erős hagyomány él, hogy a hét első napjának néhány óráját az Ige hirdetésének és az imádság szolgálatának szentelik. Miért nem honosítjuk meg azt az ugyanolyan erős szokást, hogy annak a napnak egy részét a "jótettekben és alamizsnálkodásban" kifejeződő szolgálatra szenteljük? Nem szeretnénk vasárnapra korlátozni az ilyen tettek véghezvitelét. A jótékonyság cselekedeteit bármikor végre lehet hajtani. De ha valamit bármikor meg lehet tenni, azzal megeshet, hogy soha nem teszik meg. Megköszönjük a kegyelem Istenének mindazokat a csendes embereket, akik hűségesen elvégzik a szeretet és könyörület munkáit. Megköszönjük neki azt a kegyelmet, mely kezük tetteiben mutatkozik meg. És hisszük, Isten fel fogja őket támasztani, hogy örökre vele éljenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése