"Azért valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról
az én mennyei Atyám előtt.
"
(Máté 10, 32)
A Megváltó iránti hálás
szeretet nem hallgathat. Minden megfontolást és
aggodalmaskodást le kell hogy győzzön. Az a
nagy reménység, mely szívünket betölti,
egyszersmind bizonyságtételre indít. De
Jézusról csak az tud bizonyságot tenni, aki
valóban jól ismeri Őt és tudja, hogy
mit kapott benne. "Istennek legyen hála az Ő
kibeszélhetetlen ajándékáért!"
- mondotta egyszer az apostol. És ez az ajándék
Jézus Krisztus. El sem lehet mondani mindazt, amit benne
kaptunk. Bármilyen sokat beszélünk is róla
és magasztaljuk Őt, ennek soha vége nem lehet.
"Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és
hallottunk, ne szóljuk", mondja Péter.
Más oldalról bátortalanság, félénkség
van bennünk, nem merünk előhozakodni ezzel a
névvel. Bizonyos tekintetben botránkozás
tapad hozzá. Egy fiatal diakónus mondta el egyszer,
hogy mennyire nehezére esett eleinte a betegeivel Jézusról
beszélni. Úgy érezte, mintha valami összeszorítaná
a torkát. Később leküzdötte ezt
az érzést. Isten azt akarja, hogy Jézus nevéről
szabadon és örömmel tegyünk bizonyságot.
Nem szabad hallgatnunk! - Nemcsak a szószéken, hanem
a műhelyben, az irodában, a vasúton, az országúton
- mindenütt meg kell szólaljon ez a bizonyságtétel.
Lelkészekkel kapcsolatban azt gondolja az ember, hogy nekik
mindenképpen erről kell beszélniök,
hiszen ez a foglalkozásuk, de amikor egészen váratlanul
olyan helyen hangzik el a Jézusról szóló
beszéd, ahol nem is gondolnánk, ez mint valami tövis
fúródik az ember szívébe, lelkiismeretébe.
Sokaknak nem is kívánatos, hogy erre a névre
emlékeztessék őket. Szeretnék a Jézusról
való beszédet a templomok falai közé
zárni, hogy azon kívül háborítatlanul
élhessék életüket. De olykor-olykor
mégis akad egy-egy lélek, akit a bizonyságtétel
Jézushoz vezet.
Nem mindenki kapott a nyilvános igehirdetésre
elhívást, de a Jézusról való
bizonyságtételre mindannyian el vagyunk kötelezve,
akik már megtapasztaltuk az Ő kegyelmét.
Hányszor megtörtént már az, hogy jelentéktelen
asszonyok, vagy a beszédben kevéssé jártas,
egyszerű férfiak lelkeket nyertek meg az Úrnak.
És a szavakkal való bizonyságtétel
még nyomatékosabb akkor, ha az illető egész
élete megegyezik azzal. Az ilyen bátor és
hangos bizonyságtevőkről egyszer majd maga
Jézus tesz bizonyságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése