"Péter látva az erős szelet, megrémült és süllyedni kezdett.
"
(Máté 14, 30)
A természetes nehézkedési erő miatt
Péter a mélybe süllyedt volna. Valami természetfeletti
erő azonban ellene dolgozott - így a víz
felszínén maradt. A hit isteni erőket
tapasztal meg. Egymással párosulnak. Ezért
mondja az Ige: "a hit az a győzelem, amely legyőzi
a világot." Nem csupán győzelmet
szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez
kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. - Akinek
hite van, az sok mindent elnyer. A hit messze eltekint attól,
ami közvetlenül a szeme előtt van, egyedül
az Úrra tekint. Amikor Jósafát királyt
ellenséges túlerő fenyegette, ezek a hitből
fakadó szavak jöttek ajkára: "Nincsen
mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely
ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem
csak tereád néznek a mi szemeink" (2 Krón
20, 12).
Péter sajnos ránézett egy hatalmas hullámra,
mely a nagy szélben feléje hömpölygött.
Talán már előzőleg egy kis öntetszelgéssel
tekintett magára, hogy olyan valami sikerül neki,
ami még eddig soha meg nem történt. És
most a hullám ott volt közötte és Jézus
között. Igen megrémült. Jézus szavában
kellett volna bíznia: "Jöjj ide hozzám!"
Ez a szó akkor is érvényes, amikor Jézust
elfedik a hullámok az ember elől. A hit az Igébe
kapaszkodik még akkor is, ha nem érzi az Úr
jelenlétét. Ez az igazi hit. Amikor az ég
beborul, ha vihar tombol, akkor így szól az ilyen
hit: "Ha sötétségben ülök
is, az Úr az én világosságom!"
"Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek
kősziklája és az én örökségem
te vagy, ó Isten, mindörökké!"
(Zsolt 73, 26).
Ha Péterben előzőleg volt is valami önhittség,
most megszégyenült. Világos lett előtte,
hogy minden a hiten fordul meg. A hit visz véghez hatalmas
dolgokat és nem Péter. Soha nincs bennünk isteni
erő, ez csupán hit által a mienk. Önmagunkban
mi mindig szegények, nyomorultak és bűnösök
maradunk. Egyedül az Úr a mi igazságunk, gazdagságunk
és erőnk. Mihelyt tetszelegve nézzük
magunkat, elveszítjük Őt a szemünk elől.
Ekkor csupa nehézség és veszedelem tornyosul
előttünk és mi süllyedünk.
Csak Isten
jóságának köszönhetjük, hogy
kishitűségünk ellenére sem hagy minket
teljesen elsüllyedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése